Áldott menedék

AZ EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETE

Tiszta, Természetes Szépség

„harmóniában a természettel és az emberrel”

MikKéptalálat a következőre: „weleda”or először olvastam el a Weleda bloggereknek szóló pályázatát, úgy éreztem, nagyon könnyű témát adtak meg. Aztán ahogy egyre jobban próbáltam körülírni, rájöttem, nem is olyan egyszerű megragadni a tiszta, természetes szépség fogalmát, főleg hogy egyáltalán nem lehet objektíven megítélni. Abban a korban, amikor az emberek már szüleiktől sem kapnak benyomásokat az izlésről, és a társadalom is nagyon elfogadó a szélsőségekkel szemben, talán még egy fokkal nehezebb jól megközelíteni és megválaszolni ezt a kérdést. A szépségről alkotott képünk tehát nagyon széles skálán mozog, főleg ha csak külső szemlélői vagyunk a világnak. Talán ehhez fontos a tükör is sok ember számára, hogy megnézhesse magát kívülről, mások vajon hogy látják őt.

De akárhogy gondolkodom rajta, a szépség dolgában akkor sem elég a külsőt vizsgálnom. Saját emlékeimben kutatva sok esetben többen csinosnak, szépnek láttak, de én nem éreztem jól magam abban a ruhában, helyzetben...és valljuk be, ez kívülről is látható, befolyásolva az összképet! Tehát a lelki állapotunk is fontos tényező…..Egyre jobban felcsigázott a pályázat témája, azt vettem észre, hogy nem hagy ez a gondolatkör nyugodni.

Megkérdeztem a családomat is, számukra mit jelent a tiszta, természetes szépség. Próbáltunk felidézni embereket, akiket természetes szépségnek könyvelhetünk el, és azon gondolkodtunk, vajon miért mondhatjuk rájuk ezt.

Végeredményben egy szóval irtuk le az összefüggéseket: HARMÓNIA. Szép az:  ami nem túl sok és nem túl kevés, meg van benne a természet játéka, kilengése, de az összkép harmonikus.

És hogy honnan jön a harmónia? Persze mindenki más ideológiát tesz mögé, de én mint általános agrármérnök és waldorf kertművelés szaktanár főleg mégis csak a gazdálkodásban tapasztalt és tanult összefüggésekben tudok erről gondolkodni. Szerintem a kozmoszból érkezik. STEINER azt mondta, hogy A FÖLDI VILÁG A KOZMIKUS HATÁSOK KIVETÜLÉSE A FIZIKAI SÍKON. A növényvilágnak nincs más választása, ők átadják magukat ezeknek a hatásoknak. Az állatok és az ember testfelépitése „üreges”, amely egy belső kozmoszt hordoz, így képessé váltak eltávolodni részben a kozmikus hatásoktól. (Az ember esetében az ego uralma a mai korban végleg próbálja elhitetni velünk, hogy függetlenek vagyunk a Földtől és Égtől egyaránt.)

Ezzel a szemüveggel nézve minden embernek megadatott az Isteni kapcsolat, az isteni harmónia, amikor leszületik a Földre. Ezért a kisbabák mindenki szívét megdobogtatják. Talán nagyobb kérdés, hogy hogyan tudja megtartani valaki a harmóniát, és ezzel a természetes szépségét az élete folyamán! Foglalkozhatunk egészséges táplálkozással, testmozgással, méregtelenitéssel stb. amik kihatnak a bőr állapotára is, de a harmóniát magasabb szinteken kell ápolnunk.

Pár éve foglalkozom virágesszencia készítéssel. EDWARD BACH azt mondta, hogy a személyiségünk kibontakozva egy fa képét mutatja, de valljuk be, a külső hatásokra mindenki fájának vannak kevésbé fejlett vagy letört ágai. Bach virágokból készitett gyógyitó esszenciákat, melyek nem közvetlenül gyógyítják a lelki defektjeinket, hanem a fejlődésünk útjában álló blokkot képesek feloldani rezgési mintázatukkal. Valójában hidat képeznek az ember fizikai és szellemi lénye között a lelkiségükkel, ami maga a RITMUS. Ezért tartjuk szépnek a virágokat, mert megpendÍtenek bennünk egy ősi húrt. Ha figyelünk belső hangunkra, képesek vagyunk kiválasztani azt a növényt, amire szükségünk van éppen a fejlődésünk, kiteljesedésünk útján.

Vajon aki ezt látja összefüggéseiben, és éli is, annak szüksége van kozmetikumokra a szépség eléréséhez? Vagy lénye átsugárzik a fizikain, és természetes szépséggé lesz? Vajon a Weleda is gyógyitó kozmetikumokat árusít? Van e ilyen üzenete a cégnek, vagy elfogadja, hogy valamiből meg kell élni, és most a kozmetikumokra van igény a külsőségek világában?  És ha magasztos célok mozgatják termékeik létrejöttét, akkor hol és hogyan találkozik a Weleda által használt ritmusokra alapozott tartósítási és készítési folyamat és mögöttes eszme a felhasználók szellemiségével?…..Tettem fel a kérdéseket magamnak, hiszen még nem ismerem a cég célkitűzéseit!

Egyre érdekesebbé vált a téma számomra, csak úgy kavarogtak bennem a kérdések….A Weleda már azon a szinten is komoly missziót vállalt fel, hogy kizárólag biodinamikus alapanyagokból Dr. Hauschka tartósítási módszereit alkalmazva dolgoznak. Feltételezve azt, hogy mindezek mellett kellő mélységben hordozza az antropozófia zászlaját is, egyre izgatottabb lettem, mintha rátaláltam volna a Szent Grálra…. Pedig először az is visszatartott a cikk megírásától, hogy kozmetikumokról van szó.

Ugyanis mióta nővérem befejezte fodrász tanulmányait, és megspencil-drawings-kate-powel-6zűnt a „modell” státuszom, fellélegezve és kissé kiégve 2002 körül naturalista lettem. A vegyszeres kozmetikumok világától próbáltam teljesen eltávolodni, és még a natúr kozmetikumok kapcsán is negatív érzéseim támadtak. Hiszek a természetesen szép öregedésben, és nem hiszem, hogy a kozmetikumokkal az állandó fiatalság illúziójának fenntartására kellene törekednünk. WILHELM PELIKAN „A hét fém” című könyvében azt fogalmazza meg, hogy az ember életében a delelő Nap ereszkedő folyamatba kezd, melynek során sok asztrális energia szabadul fel bennünk. Ezek lebontó hatásúak a szervezetre nézve. De ha ezt az asztrális energiát a tudásunk bölcsességgé alakitására forditjuk, akkor várható a szép öregedés folyamata.

A végső választ, hogy van e dolgom ezzel a pályázattal, Attila (a párom) adta meg, amikor - látva bizonytalankodásomat - felütötte KÁDAS ÁGNES "Kozmeo" című könyvét, melynek bevezetőjében ez áll:

„A kozmetika szó eredendő jelentése:

KOSMEO = rendezni, harmonizálni, a kozmosszal összefüggésbe hozni.”

Most szembesültem vele, milyen fontos számomra, hogy az élet különböző területein meglássam azt a hármasságot, amit az antropozófia annyiszor emleget.

Fizikai test – lélek – szellem

akarat – érzés – gondolat

tudomány -  művészet – vallás

Egy pillanat alatt átformálódott a viszonyom a kozmetikum szóval és a kozmetikumok használatával kapcsolatban. Bevallom, régóta nagy dilemma ez számomra, hol az egészséges határa a  testápolásnak, a higiéniának a mai korban.

Azt a kérdést, hogy ki a szép, meg hagyom másoknak.

Azt, hogy mitől szép valaki, arról is csak az eddigi tudásom legjava alapján tudtam nyilatkozni. De miközben írtam, és gondolkodtam….sokat léptem előre, mert sok régi kérdésemre adtam magamnak választ, és hagytam magam mögött, hogy újabb kérdések jöhessenek a helyükre. Köszönöm a Weledának ezt a lehetőséget!

Utószó:

Képtalálat a következőre: „natural skin drawing”Remélem, eljön az az idő, amikor az emberek nagy része nem azért fog kozmetikumot használni, hogy leplezze korát, hogy álarc mögé bújjon, hanem hogy ezzel tudatosan segítse hármasságának kapcsolódását, harmónizálását, szellemi fejlődését és ennek mellékhatásaként természetes szépségét is ápolja. Bízom benne, hogy az ennek megfelelő készítmények is megszületnek majd, ha eddig nem lettek volna.

Egy dologban biztos vagyok: Ilyen készitményeket én is szivesen használnék.

Első lépések a biodinamikus gazdálkodás átélésére a gyakorlatban

Idén is 3 nyílt napot rendezünk meg az érdeklődők számára. Az első alkalom május 19-én lesz, melynek programja talán kicsit szokatlannak tűnhet.

Így Pünkösd táján talán a legfelemelőbb dolog lehet a komposzt oltása biodinamikus preparátumokkal, mely úgy hat a komposztra, és azon keresztül a talajra, a növényekre és a tájra, mint ahogy a szentlélek kiáradása ezen az ünnepen. Érzékenyítés! Milyen szép, kifejező magyar szó. Érzékenyítés, melynek hatására a kozmikus hatásokat képesek a növények érzékelni, és reagálni rájuk. Hatás, melynek eredményeként nem csak növények hologramjait libegteti a szék, hanem egy komoly rendszer éled újra, erősödik meg....épül a tájtemplom.

A biodinamikus gazdálkodás egyik alap pillére a preparátumok használata. A legtöbb gyógynövény, amit használnak, általánosan megtalálható a Kárpát medencében, de tájegységenként vannak különbségek a gyakoriságukban. Az egyik ilyen preparátum növény a macskagyökér, amely inkább a nedvesebb, üdébb helyeken él. Milyen egybeesés, hogy pont Pünkösd környékén virágzik a macskagyökér, mely a beoltott komposztdombot végül egyensúlyba hozza. Pont virágnapra esik ez a nyílt nap, ami a virágszedést még pluszban erősen támogatja.

Program:
Szeretettel várunk minden érdeklődőt Nyílt napunkra, melynek kiemelt témája a Macskagyökér megismerése, virágának a gyűjtése és preparátumának közös elkészítése lesz.
Program:
9:00 gyülekezés
9:15 Gazdaságunk bemutatása (10 éves tapasztalatunk alapján) és macskagyökér- virág szedése
11:00 preparátum elkészítése
12:00 közösen elfogyasztott batyus ebéd
13:00 Beszélgetés a biodinamikus komposztoltó preparátumokról
14:30 komposztoltás a gyakorlatban
Utána kötetlen beszélgetés, kiadványok, termékek vásárlási lehetősége.
Belépő díj: 18 év felett 1000 Ft

A III. Föld és Gyermek konferencián jártam

2018. február 24-én, szombaton részt vettem a Göllner Mária Waldorf Gimiben a Föld és Gyermek konferencián. Már másodszor vettem részt az eddigi háromból. Fontosnak tartom, hogy írjak róla, mert egy olyan irányt feszeget, amit úgy gondolom, nem szabad figyelmen kívül hagynunk.
A Farmalapú Nevelésért Egyesület volt a szervező, akik két éve azért alakultak meg, mert már elérkezett az az idő, hogy a waldorf iskolák sem mertek több gyermeket felvenni halmozott zavaraik miatt, de foglalkoztatta őket a gondolat, hogy hogyan lehetne rajtuk is segíteni.
Ujlaki Éva angliai kint tartózkodása során találkozott Karl Ege: Korunk nyilvánvaló szükséglete című könyvével, melyet lefordítottak magyarra, és most volt a könyv bemutatója is. Ege volt az az impulzus, mely elindította az egyesület munkáját. Ő arról beszél, hogy Steiner halála előtt megfogalmazta, hogy a waldorf iskoláknak a 100. évre (2019) 180°-os fordulatot kell megtennie. Ennek a változásnak a lényege, hogy nem a padban ülve, az intellektusra kell a tudást átadni, hanem gyakorlati (mezőgazdasági) és művészeti munkákon keresztül kell egy csomó belátást megszereznie a gyermeknek, és abból fakadjon a későbbi intellektus, amely ennek a módszernek a hatására sokkal élőbb lesz. Az is szóba került, hogy óvodás kortól egészen a gimi végéig fontos lenne a gyermekek számára ez a hatás.

Bemutatkoztak olyan óvodák és iskolák, ahol elkezdték ezt a munkát. A könyv még azt is mondja, hogy valójában az iskolának egy gazdaságban kell létrejönnie. Ezt csak azzal a jóérzéssel mondom, hogy mennyire visszaigazolták a konferencián azt a belülről fakadó vágyamat, hogy a saját gazdaságomban a kertben adjak át gyerekeknek valamiféle érzületet.
A szervezők egyik célja volt, hogy kapcsolatokat építsenek, és én is ezért mentem oda. És ha már ott voltam, egy magbörzét is leszerveztem a konferencia szüneteiben. Az iskolák keresik a megoldást, hiszen egyik sem egy gazdaságra épült rá. Az a baj, hogy a gazdaságokat nem tudjuk ide-oda húzogatni, és ugyanez a helyzet az iskolaépületekkel is. A gyerekeket tudjuk csak szállítani, de időben és pénzben az is sok, és más az, amikor bepillantunk egy gazdaságba, és más az, amikor bármit csinálhatunk, ami ötletként felmerül. Az is nehézség, hogy általában a pedagógus nem gazda és fordítva, tehát fontos mindkét személy, akik hasonló világszemlélettel, lelkesedéssel tudják megragadni a gyermek lelkületét.

Terveim közt szerepel, hogy meg fogok látogatni egy-két példát, de az egyesület is tervezi külföldi tanulmányutak szervezését. A honlap: http://farmiskola.hu/
Nyár elején lesz egy 3 napos konferenciájuk is, amire nagyon szeretnék eljutni. Szóval attól függetlenül, hogy kevesebb bejegyzés születik mostanában a blogon, a háttérben csak úgy röpködnek a fontosabbnál fontosabb információk.

Egyértelműen kirajzolódott, hogy ez az én utam. Az életemet erre fogom szépen lassan ráterelni a saját gyermekeim és más gyermekek érdekében. A jövőnek változnia kell, hogy a Föld élhető maradjon. A változást csak mi tudjuk megvalósítani (nem pénzek szétosztásával, politikai törvényhozásokkal, hanem) jó példával, a két kezünk, a szívünk és a fejünk összehangolt használatával.

„Megfelelő környezetben a gyermek gyógyítja önmagát.”
(Rudolf Steiner)

Mintaprojekt lettünk

Az MNVH tolna megyei képviselője múlt héten keresett fel, hogy a Mintaprojektek megnevezésű cikksorozatban most rólunk szeretne egy cikket megjelentetni. Eljött, és nagyon jót beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről. Számunkra is jó volt átgondolni, merről jöttünk és merre tartunk, és nagyszerű érzés volt, hogy mennyire intenzíven formálódunk ebben az életformában. Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg dolog vár ránk az életben.

A végeredményt ide kattintval érhetik el az érdeklődők.

Fenntarthatósági Sajtódíj reményében

Az Önkéntes Fenntarthatóság 1-3. cikksorozatot a Telecom által meghirdetett Fenntarthatósági Sajtódíj pályázatára írtam. Sajnos nem én nyertem, bár a megadott témához sajnos csak kicsit belemagyarázva tudtam tényleg kapcsolódni. Ezért végül is nem tápláltam hiú reményeket, az önkéntesfogadásunkról viszont régóta terveztem, hogy írok.

A tőlük kapott levél ennek fényében tehát váratlanul ért, és nagyon jól esett. A pályázatban azt írták, hogy csak a nyertest értesítik ki, ezért bízom benne, hogy remélhetőleg, nem csak protokoláris tartalommal küldték:

"Kedves Bócsó Renáta!

Ezúton szeretnénk megköszönni a Fenntarthatósági Média Klub és a Telekom 2017. évi Fenntarthatósági Sajtódíj pályázatára beküldött pályaművét. A felkért szakmai zsűri értékelése szerint a pályaműve a legértékesebb munkák közé került, ám idén a zsűri végül másokat nevezett meg a sajtódíj nyerteseként.

A győztes pályaművek bemutatására 2017. szeptember 30-án szombaton 14:00-kor a 10. Fenntarthatósági Napon kerül sor az Akvárium Klubban ( Budapest, V. kerület, Erzsébet tér 12.), ahová Önt is szeretettel várjuk.

Üdvözlettel,

Magyar Telekom, Kommunikációs igazgatóság"

Végül nem vettem rá magam, hogy elővegyek valamilyen kosztümöt a kedvükért, a végén szembesültem volna vele, hogy nem jön rám...vagy nagyon rosszul áll. Tehát a felkínált lehetőséget kihagytam, így még fenntarthatóbbnak érezhettem magam, mert nem töltöttem órákat a zsákfaluból induló utazás megszervezésével, és feleslegesen nem utaztam el Budapestre, meg vissza sok káros anyag kibocsájtása közepette. :)

 

Beszámoló és kulisszatitkok a II. Tolna megyei Gyümölcsész napról

A Jó Isten kegyelméből a sok esős, borongós nap után pont aznap napsütéses időjárás könnyítette meg munkánkat. Már kicsit kezdtem aggódni, hogy úgy járunk, mint két éve, amikor egész nap esett az eső.

A szervezésből is sokat tanultam két éve, és elmondhatom, kifejezetten felkészültnek és kiegyensúlyozottnak éreztem magam. Bár tökéletes talán soha sem lehet, mert a lényeg, hogy minden egy napon a megfelelő időre kell hogy teljesüljön, és ez sok rizikófaktort hordoz. De a lelkiismeretem tiszta volt, hogy mindent megpróbáltam, mint főszervező.

A véletlen hozta úgy, hogy egy napra esett a szüreti felvonulással a programunk, így nem volt mit tenni, megpróbáltunk kiegészítő, színesítő programként jelen lenni, nem pedig konkurálni vele! Mivel a felvonulás csak délután 2 órakor indult, a délelőttre időzítettük azokat az előadásokat, amik érdekesek lehetnek a helyi felnőtt lakosság számára is, és ezzel párhuzamosan gyerekprogramokat is kínáltunk.

A tényleges program szervezésén, előkészítésén, mozgatásán túl a fejembe vettem, hogy a két évvel korábbihoz képest most házias jellegű büfét csinálunk, és saját alomszékkel várjuk látogatóinkat.

A büféhez kemencében sült kovászos kenyeret sütöttem, és a rávalókat illetően rengeteg adományt kaptunk helyi és távolabbi barátainktól. Italként saját ivóleveinket, szörpjeinket kóstolhatták meg a szomjúhozók vagy ínyencek. A sikerét az a látvány mutatta, hogy mindig állt valaki a sátor előtt. A szünetekben jó kis beszélgetések alakultak ott ki. (Sajnos a darazsak is megtalálták, nekik is ízlett, így egyre többen lettek.) A büfé sikeréhez még meg kell említenem a büfé háziasszonyát, Fejes Évát, akinek Budapesten saját cége van, mégis már második alkalommal jött el önkéntesként segíteni nekünk programjaink megvalósításában. Két éve a terménybemutató és -kóstoló tálalását csinálta végig lányával, Anettal, ezért már tudtam, hogy jó kezekbe kerül most a büfé.

Egyébként nem ő volt az egyetlen önkéntes segítőnk a programban. Csaba, Evelin és Gergő nélkül se sokra mentünk volna!

A program megvalósítására és az alomszék kivitelezésére egyébként a tavasz folyamán két pályázatot is beadtunk, de egyik sem nyert. Így hát itt áltam nyár végén források nélkül. Volt némi tartalékunk az előző rendezvényünkből, amit a gyümölcsészetre szántunk, de szerettem volna úgy megszervezni a dolgot, hogy utána is legyen tartalékunk majd a következő szervezése előtt. Szóval próbáltam előrelátó lenni:). El kellett kezdenem támogatók után járni. Pénzbeli támogatásokat főleg olyan barátaink adtak, akiket külön felkerestem, mert tudtam, hogy anyagi helyzete megengedi az adakozást. Ők pedig tudták, hogy jó kezekbe adják az összeget, mert túlon túl elhivatottak vagyunk a téma iránt. Nagyon elérzékenyültem ezeken az alkalmakon, hogy mennyien vannak, akik nagyra becsülik - a világ problémáihoz mérve szerénynek tűnő - tevékenységünket, elhivatottságunkat. Megerősítettek ezzel bennünket! Köszönjük!

Az alomszék ügyében megkerestem környékbeli vállalkozókat, akik legalább az alomszék alapanyagát tudnák biztosítani. Végül a sok telefonálgatás és rámenősség hatására a Csepregi és Társa 50%-os engedménnyel adta 2 db alomszékhez a szükséges faárút (így 32 E Ft-ot fizettünk), a Kurcz barkács bolt pedig támogatásként odaadta a többi hozzávalót. Turán Dávid kisegített minket két műanyag vödörrel, amibe az alomanyag került.

Ezek után kellett szállítást szerveznem, és két lelkes barkácsoló önkéntest, akik a programig, vagyis egy hét leforgása alatt össze is rakják!!!! Végül az energiánkból csak 1 alomszék összerakására futotta, de nagyon büszke voltam rá, hogy kiharcoltam ennek a lehetőségét, amit más falubeli programra bárhová fel tudunk majd állítani, és alternatívát kínálunk vele az ide látogatóknak és a helyieknek, vagyis szemléletet is formálunk közben. A tárolását, üzemeltetését mi vállaltuk fel a későbbi alkalmakat illetően is.

Kishíján el is fáradtam az alomszék projektben már a gyümölcsész nap előtt!!!! Pedig terveztem egy szórólapfélét is szerkeszteni hozzá, hogy még áttekinthetőbb legyen az érdeklődők számára a jelentősége...de ami késik, az nem múlik.

A waldorf iskolával együtt végül a waldorf ovi is eljött képviseltetni magát rendezvényünkön, de sajnos egy-két gyermeken kívül, - akiket ők és a mi szervezőink adtak bele a programba -nem nagyon jöttek el a helyi gyerekek. Utólagos vízhangok szerint többen felháborodtak, hogy 300 Ft-ért vehettek volna részt a gyerekek a délelőtti programon. Ugyanígy az előadásokra sem jöttek el igazán mások, pedig titkon bíztam benne, hogy legalább a virágkonyhára bekukkantanak. Nagyon sajnálhatják, mert Mónika nagyon jó előadó, és nagyon igényes előadást és kóstolót húzott ki kompletten a "horgolt, hímzett tarsolyából".

És ha már Mónikát külön említettem, feltétlenül említem Jánost is, aki barátságból vállalta el, hogy megtatja előadását a talaj éltetéssel kapcsolatosan, és ez mellett rengeteget segített előtte és utána is.

Jelentem a rovarhotelt elkészítettük a helyszínen, és azóta elszállította az önkormányzat a helyi óvoda udvarába. Annak egyik szegletében várja lakóit télire, és az érdeklődő gyerekszemeket. Szerintem nagyon különleges lett, hála és köszönet Beának és Károlynak, akik előkészítették hozzá a keretet és az alapanyagokat.

Beának a finom ebédért is hálásak lehetünk! Ez a kőleves az ő kondérjából valahogy mindig nagyon ízletes. Nekem miért nem sikerül ? :)

Furcsa volt, és előre erre nem számítottam, hogy a messziről érkező vendégeket el fogja varázsolni annyira a falu, hogy ebéd után elindulnak körülnézni. Így - mintha a szüreti felvonulás lendülete ragadta volna el őket - a Kék Ház környékén alig maradt ember, akinek levetíthettük volna a klímaváltozással kapcsolatos rövid filmeket. De a Zöldtárs Alapítvány tagjai sem először jártak ilyen rendezvényen, és tudták, hogyan kell a lézengőket leültetni, és ebéd után koncentrálásra rávenni őket, fontos információkat közölni velük. Egész ott létük alatt sugárzott belőllük a határozottság. Lenyűgöző volt számomra, ahogy végigcsinálták. Amíg filmet néztek, addig a sürgő-forgó önkéntesekkel elpakoltunk az udvarról, hogy nyugodt szívvel indulhassunk kertet nézni.

A kertnézésre is kevesen maradtunk, de végül is nem a létszám a fontos egy ilyen keskeny társadalmi réteget megérintő program esetében, hanem a jelenlévők személyisége, kapcsolatteremtés, alternatívák mutatása egymásnak. A hangulat jó végig jó volt! A korábban távozók és sok távol maradó is jelezte, hogy sajnálja a hiányzást, de érezhetően zsúfolt volt mindenki számára az a hétvége.

Köszönöm a helyi önkormányzat dolgozóinak és külön Klubecz Évának, polgármesterünknek a segítségeket. Köszönöm a Két Torony Nagyszékelyi Faluegyletnek, hogy adta a szervezeti hátteret a programhoz, és szervező csapatának, hogy az egyes feladatokat átvállalták és kivitelezték. Köszönöm Attilának a nagyfokú támogatást, hogy megszervezhettem egy megyei szintű rendezvényt, melyen (mindenkit beleszámítva) kb. 50 fő érezhette jól magát. Köszönöm a médiatámogatást (Tolnai Népújság, Tamási Rádió és facebook terjesztések) mindenkinek!

Köszönöm minden támogatónak és segítőnek, hogy elég értékesnek találták programunkat ahhoz, hogy támogassák. Nélkülük nem jött volna létre ez a nap, és nem lenne lehetőségünk a folytatásban gondolkodni sem. Két év múlva, ha a Jó Isten is támogatja törekvéseinket, újabb gyümölcsész nappal jelentkezünk. Addig is kövessétek tevékenységünket!

Néhány kép a programról időrendi sorrendben:

II. Tolna megyei Gyümölcsész nap

Tisztelt Olvasó!

 

Az Áldott Menedék (családi életmód kísérlet, www.aldottmenedek.blogger.hu) és a Két Torony Nagyszékelyi Faluegylet  közös szervezésében idén újból megszervezzük az Alkalmazkodó Gyümölcsészet szemléletét népszerűsítő rendezvényünket. A II. Tolna megyei Gyümölcsész nap célja, hogy egy családias nap keretében fejleszthessük tudásunkat erről az ökológiai alapokon nyugvó gazdálkodási formáról, és a természethez kötődő, abban élő ember külső és  belső munkája révén kivirágzó szerves kultúráról.

Jövőnk záloga, hogy a természet erőihez vissza tudunk e nyúlni, és átérezve működését tudunk e újból alkotó, cselekvő emberré válni Isten előtt.

Ehhez próbálunk egy jó hangulatú, színes programot kínálni az érdeklődőknek. A részvétel regisztrációhoz kötött, melynek határideje szeptember 18.

A program facebook oldala: https://www.facebook.com/events/141453133125834/?active_tab=about

A programot elhivatottságunk hozta létre, de anyagi forrásaink szűkösek. Akinek anyagi helyzete megengedi, és szívesen támogatná munkánkat, kérem tegye meg. A program gördülékenyebb lefolytatását segítené minden segítő szándék!

A Két Torony Nagyszékelyi Faluegylet bankszámlaszáma: 11703006-20035695-00000000 (A közleményben szerepeljen, hogy „GYÜMINAP”)

A rendezvény lebonyolításához szeptember 22-24. között várjuk önkéntesek jelentkezését is. Szállást és étkezést biztosítunk.

Kérek mindenkit, aki tud és akar segíteni, az vegye fel velem a kapcsolatot az aldottmenedek@gmail.com e-mail címen vagy a 70-429-3843-as telefonszámon.

 

Köszönjük!

Bócsó Renáta

Áldott Menedékben élő

és Két Torony titkár

Önkéntes Fenntarthatóság 1. rész

A mértéktelen fogyasztás boldogtalan társadalma

A globalizáció számtalan megnyíló lehetőséget kínál, de nem láthattuk előre, milyen komoly problémákat okoz életvitelünkben. A jelen kor társadalmi és gazdasági berendezkedése hatalmas feladatokat állít az emberiség elé. Az igények egekbe emelkedése, a mértéktelen fogyasztás, az uralkodni vágyás az embert saját életterének kizsákmányolására buzdítja. Életvitele oly annyira eltávolodott a természetestől, hogy elhiszi, függetleníteni tudja magát teljesen a természettől. Manapság pedig nem csak a természeti világról, hanem az eddig támaszként jelen lévő közösségről, családról is sokan lemondanak egyéni elképzeléseiktől hajtva.

A jóléti társadalom embere számtalan életterületen kielégítheti vágyait, de mégsem boldog. Felmerül a kérdés, vajon tényleg beszélhetünk e jólétről, ha érzelmileg nem tudunk elégedetté válni? Keresik az emberek a megoldást. Vannak, akik külföldre mennek szerencsét próbálni, vannak, akik "aktivistaként" a városban próbálnak egy-egy számukra fontos ügyet hivatalos utakon megoldani, és vannak olyanok is, akik megpróbálnak eltávolodni a nyüzsgő városoktól, és kacérkodnak a vidékre költözéssel stb..

Az emberek mindhárom választás esetén a legnagyobb hibát ott vétik, hogy nem szeretnének komfortérzésüktől eltávolodni, így láthatóan csak  részmegoldásokat adnak a globális mértékűre gyarapodott problémákra.  Vegyük tudomásul, hogy végre olyan életformát kellene élnünk, ami egységesen enyhíti ezeket, és a jövőre nézve pozitív irányú elmozdulást eredményez. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy a javulás várhatóan nem a mi életünkben, hanem utódainkéban lenne érzékelhető, és ez nem szabad, hogy elvegye a kedvünket attól, hogy áldozatokat hozzunk. Úgy gondolom, az emberiség sorsa most a kezünkbe tétetett, mi tudunk tenni érte a jelenben.

 

Városi contra vidéki létforma

Egy pár éve érzékelhetően emelkedik a városból vidékre költözni vágyók száma. Sokan szinte menekülnek a városból. A városban, ahová korábban a korlátlan lehetőségek csábították őket, hirtelen a kiszolgáltatottság és egyfajta "éhezés", kiüresedés érzése uralkodik el rajtuk testi, lelki és szellemi szinteken egyaránt.

A kiköltözés megfogalmazott motivációja sokféle lehet. Saját vagy közeli hozzátartozójuk egészségi állapotának javítása, vegyszermentesebb környezetben élni, gazdálkodni, közösséghez tartozni, a rohanó, zajos, stresszes létből kiszakadva meghallani belső hangjukat, és még sorolhatnám. Sokuknak felderengenek gyermekkori emlékeik, amikor a vidéki nagyszülőknél nyaraltak. Próbálják felidézni tapasztalataikat a kezdéshez. Nem is gondolnak bele, milyen minden életterületet érintő, göröngyös útra léptek és milyen kitartást kíván majd ez tőlük.

Számtalan esettel találkoztam már, amikor a városból vidékre költözők a korábban megszokott igényszintet és életstílust szerették volna folytatni, vagy annyira a félelem határozta meg tetteiket, hogy végeredményül a lemondás szomorú tapasztalatában vergődtek, és elfelejtették megélni mindazt, amit a vidéktől kaptak cserébe. A vidéki élet más hozzáállást kíván meg, mint a városi, még akkor is, ha a modernizáció már oda is betette a lábát. Képzeljünk csak el egy állatkertben felnőtt nagymacskát, akit kiengednek a szabadba. Véleményem szerint sok hibát ejtene az ételszerzés során és az élet más területein (pl.: fajtársaival történő érintkezéskor) is, és akár hamar életét vesztené természetes élőhelyén. A városból történő kiköltözés részben hasonló nehézségeket rejt, de mi nagyobb döntési szabadsággal rendelkezünk jelenleg az említett macskához képest azzal kapcsolatosan, milyen mértékben és tempóban éljük meg a változás élményét.

Problémáinkra nem jelent majd megoldást a kiköltözés,

ha csak egyes részleteit szeretnénk kiragadni a saját boldogulásunk érdekében!

Aki nem csak kiköltözni akar, hanem egy fenntartható rendszert szeretne felépíteni, annak tehát meg kell tanulnia kompletten elfogadni a vidéki léttel együtt járó dolgokat, vagy alkalmazkodni hozzájuk, vagy megtalálni bennük a szépséget. Ezt a tanulási folyamatot gyorsíthatja meg, ha megpróbálunk kézzel fogható tapasztalatokat szerezni ezzel a létformával kapcsolatosan. Javasolni szoktuk a kiköltözni vágyóknak, hogy az ingatlanvásárlás előtt töltsenek el egy próbaévet albérletben, mert ez idő alatt sok minden kiderülhet arról, számukra a vidékre költözés alkalmas megoldás e. Másik lehetőség, hogy meglátogatnak önkéntesként olyan mintaértékű kezdeményezéseket, ahol beleláthatnak mások megoldásaiba. Olyan nagy a szakadék ugyanis a két életforma között, hogy láthatóan nem mindenki tud ilyen nagyot ugorni hirtelen.

A mi elindulásunkra is nagy hatással voltak a Magyar Élőfalu Hálózat oszlopos tagjai és az általuk képviselt kezdeményezések. Ők sok esetben több évtizedes önellátó és közösségépítő tapasztalattal a hátuk mögött, megkímélhetik az kezdőket, hogy ugyanazokat a hibákat elkövessék, mint amit ők vétettek anno a legelején vagy akár most. Bár hibákat biztosan ejtünk majd, de azokat érdemes jelzésnek tekinteni, és átgondolni az okait, nem pedig megfutamodni, feladni céljainkat. Segít átlendülni a nehézségeken, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül elképzeléseinkkel, ha érezzük a háló megtartó erejét. Fontos itt megemlítenünk, hogy mindehhez rengeteg energiát kell fordítanunk az emberi kapcsolatainkra, és ezzel együtt a megfelelő kommunikációra is. A városi zsúfoltság és az ebből fakadó feszültségek hatására az emberek elfordulnak egymástól, érzéketlenek, zárkózottak lesznek. Vidéken muszáj nyitnunk a szívünkön, hogy az új közeg bizalmatlansága szétfoszoljon és magába fogadjon.

Önkéntes Fenntarthatóság 2. rész

Az önkéntesfogadás mint lelki gyakorlat

Életmódváltásunkhoz sok segítséget kaptunk a tapasztaltabbaktól. Viszonzásul mi is tovább adjuk tudásunkat az érdeklődőknek. Itt az Áldott Menedékben 2009 óta fogadunk önkéntes segítőket önellátásra törekvő életmódunkban. Felvállalva küldetésünket, mindig nagy örömmel hirdetjük meg önkéntesek fogadásáról szóló felhívásunkat. A jelentkezőktől egy rövid bemutatkozást kérünk, hogy lássuk, ki is fog érkezni hozzánk, milyen tapasztalatokkal érkezik, mi az érdeklődési köre és mi a motivációja a látogatásra. Már ebből a bemutatkozóból nagyon sok személyiségi jegy kirajzolódik, és ez nekünk segítséget jelent a lelki felkészülésünkhöz, hogy egy másfajta alkatot befogadhassunk a mindennapjainkba. Az önkéntesfogadást megélhetjük úgy is, mint egy lelki gyakorlatot. Mások megfigyelése, és ítéletmentes elfogadása a mai korban amúgy is ritka jelenség. Tudatosítanunk kell, hogy a hibáival minden embernek magának kell dolgoznia, mi pedig csak a saját életünk vonatkozásában tudjuk megítélni, hogy az ő megoldása bizonyos problémákra számunkra megfelelő lehetne e, vagy sem.

Az illetővel leegyeztetjük az időpontot, hogy milyen körülmények várják nálunk és mit hozzon magával. 5 óra aktív segítségért cserébe szállást és napi három étkezést biztosítunk. Fennmaradó idejével szabadon rendelkezik. A megérkezés napján átbeszéljük, mit hol talál, és mire figyeljen oda. Összevetjük a családunk aktuális napi ritmusát, a segíteni érkező ritmusával. Próbáljuk úgy összeállítani segítőnk beosztását, hogy az illeszkedjen alvási és étkezési szokásaihoz. Fontosnak tartjuk, hogy ez a két elem ne kényszerüljön abban a pár napban nagy változást megélni, mert az stresszt okozva megakadályozhatja, hogy odafigyeljen a részletekre, és átadja magát az átéléseinek. A munka kiválasztását is próbáljuk igazítani az adott személy neméhez, erőnlétéhez, aktivitásához, érdeklődéséhez, ha tudjuk.

Az Alkalmazkodó Gyümölcsészet - melynek elvrendszere szerint helyi emberként helyi erőforrásokra támaszkodva próbáljuk élni az életünket - azt mondja, hogy ebben a közösségen alapuló életformában mindenki megtalálhatja azt a munkát, amit erejéhez, képességeihez mérten el tud látni. Ez által válik az ember a közösség megbecsült, hasznos tagjává. Ez ugyanúgy működik egy családban is, és a látogatása erejéig önkéntesünk a családunk tiszteletbeli tagjává válik. Rajta múlik,  hogy él ezzel.

 

Az önkéntes mint a rendszer nélkülözhetelen alkotója

Az önkéntesek bevonása több szempontból is praktikus megoldás számunkra. Önellátásra törekvésünk mellett a kezdetektől tájfajták megőrzésével is foglalkozunk.

A magfogás szakmailag indokolja, hogy több növényt termesszünk egy-egy fajból, így kicsit többet termelünk, mint amennyire a családunk ellátásához szükséges lenne. A kerti munkák során tehát egy nemes cél elérésében segítenek, hogy minél több emberhez juthassanak el a szabadon visszavethető szaporítóanyagok magbörzéken. Nélkülük nem tudnánk ekkora kertet megművelni gépmentes rendszerben két kisgyermek mellett, és nem sikerülne ennyi tartósított terménnyel feltöltenünk a kamránkat sem. A képződő felesleget javarészt felhasználjuk az étkeztetésükben, így ők is tiszta forrású élelmiszert vehetnek magukhoz ittlétük ideje alatt. Vannak közülük, akiknek megtetszik a falu is, és ide is költöznek, így tovább is fejlődhet együttműködésünk.

Míg mások menekülnek otthonról, hogy kicsit kikerülhessenek a hétköznapok monotonitásából, addig mi annyira jól érezzük magunkat a saját magunk teremtette környezetben, hogy nem vágyunk el belőle. Minket ez tölt fel nap mint nap! A vegetációs időszakban olvasni, filmet nézni, internetezni sem jut sok időnk, ezek téli elfoglaltságok. Ennek ellenére egy múzeumi látogatással vagy egy jó könyv elolvasásával felér, ha olyan ember jön hozzánk, aki kölcsönösen kitárulkozik előttünk, és beavat múltjába, jelenébe, terveibe, ismereteibe. Nagyon sok szellemi, kulturális, oktatási és egyéb irányzatról, mozgalomról látogatóink meséltek először, melyek egy része azóta életünk nélkülözhetetlen alapkövévé vált.

Beszélgetéseink során az általunk felépített rendszer részletes ismertetése segítséget jelent számunkra, hogy folyamatosan újraértékeljük részeit, azok kapcsolatát és a mi helyünket benne. Tükröt tartanak számunkra, ami a fejlődés elengedhetetlen katalizátora, mert nem félünk belenézni.

A hozzánk látogatók zömével azóta is fenntartjuk a kapcsolatot, barátként, családtagként gondolunk rájuk, emlékeinket sokszor felszínre hozzuk. Ez a szinte egész országot behálózó kapcsolatrendszer egy hálóként vesz körül minket. Erősít bennünket abban, hogy hitelesen képviseljük azt, ami bennünk él, és amit kaptak tőlünk, az egyben segítséget is jelentett számukra. Tudom, ha egyszer segítségre lesz szükségem, mindig lesz, aki segítő kezet nyújt majd!

Önkéntes Fenntarthatóság 3. rész

Önkénteskedés, mint a fenntarthatóság emlékcsírája

A helykeresők általában az internet világát kihasználva, főleg a Magyar Élőfalu Hálózaton keresztül találnak meg minket, és élnek az önkénteskedés lehetőségével. Nemzetközi fórumon az ökológiai gazdaságokat tömörítő hálózaton keresztül is bejelentkezhetnek hozzánk az önkéntesek a WWOOF magyar oldalán regisztrálva. Puritán körülményeink ellenére sokan jelentkeznek be hozzánk május és szeptember között. Főleg tanárok, diákok érnek rá jobban a nyári időszakban, de sok olyan ember is ránk szán szabadidejéből egy vagy két hetet, aki hasonló életformában gondolkozik.

Ők bepillantást nyernek egy működő, önellátásra törekvő gazdaság és az ezzel harmóniában élő család életébe, de nem látogatóként, hanem a munkán keresztül. Megosztjuk velük lakóterünket, étkeinket és megéléseinket segítségért cserébe. Jár a kezünk és közben beszélgetünk. Érdeklődésüknek megfelelően kapnak válaszokat. A mi válaszainkat 10 év tapasztalatából! Az élet legegyszerűbb dolgairól is szó esik ilyenkor. Ma már beszélni kell róluk, mert keveseknek adatik meg, hogy a természettel összhangban lévő életformában nőhessenek fel, és magukba szívhassák minden csínnyát-bínnyát elemi módon. Ezt újra kell tanulni! Nálunk is csak impulzust kaphat az illető. Foszlányokat, akár a nagyszülőknél töltött szép nyaralás emlékét kapták régen.

Én is tudok nekik emlékeket idézni az életmódváltásunk kezdeti időszakából, amiből sokat tanulhatnak. Emlékszem, milyen nehéz volt a laborvezetői állásból kikerülve egy kisebb területen is kertészkedni. A testem el volt szokva a fizikai munkától. Milyen lelki traumáim voltak, hogy a kenyérsütés végeredménye nem lett olyan "szép", mint a boltban megszokott látvány. Elszomorított, hogy a ruháink nem lettek ugyanolyan tiszták, mint ha komoly vegyi anyagokkal tisztítottam volna. Nagy dilemmákat okozott az idő mennyiségi kérdése és még sorolhatnám a példákat. Környezetünktől sokszor megkaptuk a kritikát, hogy nem akarunk e emberhez méltó életet élni, vagy hogy miért léptünk vissza az időben.

Nehéz volt a társadalmi normának ellenszegülni, amikor nem volt még meg bennünk a válasz, csak az érzéseink vezettek minket, és keresésben voltunk. De megérte, mert mára olyan dolgokat élhetünk meg, melyekről sokan csak álmodnak. De ez még nem az út vége, hanem inkább csak a kezdete.

A világ is folyamatosan változik, és nem hogy csökkennének a kérdések, hanem a régiek mindig más köntösben jelennek meg az életünkben. A fogyasztás ösztönzésének eszközei, a virtualitás mindig azt akarja elhitetni velünk, hogy van könnyebb út. De ha a mélyére tekintünk, csak rövidtávon igaz ez. Tudatos szülőnek sem könnyű lenni a mai világban, hogy átlássa a rohanó, változó világ következő mérföldköveit. Vajon mire kell felkészítenünk gyermekünket? Talán az az egyik legfontosabb, hogy tartós értékekre leljünk a világban és önmagunkban egyaránt. Ehhez fontos, hogy az ember dolgozzon az érzéseivel, a megéléseivel. A példákból is látható, hogy át kell gondolnunk, milyen tőről fakadnak igényeink és a világról alkotott elképzeléseink. El kell döntenünk, mi az, ami átformálásra váró, hamis elvárás és mi az, amit fontosnak tartunk fenntartani, és az milyen módon valósítjuk meg. A megoldásnál kiemelt szempont, hogy a rendszerünk szerves részévé tudjon válni.

A váltás részben ugyan fizikai síkon érzékelhető, de valójában megelőzi egy lelki folyamat, amit siettetni nem szabad, de segíthetjük szellemi megalapozással. Bár jól jön egy mozgatható tőke utunkhoz, de valójában elmondható, hogy a BOLDOGULÁS kérdése nem csak anyagi, hanem érzelmi és gondolati szinten dől el.

Ma már kezdem élvezni ezt az életformát. Sikerül tudatosítanom magamban, hogy az időt nem mennyiségileg kell kitölteni, hanem minőséget adni neki. Az a táplálék, amit mi termeltünk magunknak, az sosem fog úgy kinézni, mint a bolti, de sokkal táplálóbb annál. Rátaláltam arra a ritmusra, amiben egész nap tevékeny tudok lenni, és megerősödtem hozzá. Sokféle dolgot megtanultam házilag előállítani, de lassan letisztul, mi az, ami az én utam valójában, amit a közösségnek is fel tudok idővel ajánlani.  A lelkemben munkálkodó érzékenyítő erők hatására rá tudok hangolódni egyre jobban a körülöttem elterülő természet mondanivalójára, és részének érzem magam. Megtaláltam magamban a hit forrását, és elfogadom a felsőbb vezetést. A rokonok nem teljesen értik, mi az oka, hogy kevés pénzből élünk, tavasztól őszig reggeltől estig meg nem állunk, és mégis boldogan kelünk fel és fekszünk le.

És ez még mindig csak az egyén saját fejlődési útja, de elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy egy alakuló közösségben a felek az önismeretükre és megélt tapasztalataikra alapozva tisztán és őszintén tudjanak beszélgetni, elfogadni, segíteni, egyszóval kapcsolódni.  Kezdetben nagyon nehéz ez az út, de érdemes energiát tenni bele, mert az ember csakis az élő kapcsolatain keresztül képes töltődni, hogy a következő reggel is tettre késszen tudjon neki indulni a napnak.

Aki hozzánk ellátogat, az egy esszenciális élményt, egy magot kap tőlünk, ami kicsírázhat benne, és kinek-kinek akaratától függően fává cseperedhet majd. Indulásunkkor mi is kaptunk ilyen élménycsírát, mely bennünk is növekedni kezdett. Ennek a fának az ember szívében lesznek aztán beérő gyümölcsei is, melyeket idővel átadhatunk utódainknak, de addig is meg kell tanulnunk értékelni a földet, a napot, a vizet és a szelet, a lassú növekedést és a várakozás ritmusát, az év körforgását. Közben lesz időnk megélni önmagunkat, fejleszteni kreativitásunkat, megfigyelni környezetünket, kapcsolatokat építeni, a földdel való munkán keresztül rátalálni újból Istenre. De mindehhez időre van szükség, hiszen csakis ezeknek a megtapasztalásoknak az elmélyülése révén leszünk képesek újból egymáshoz és Istenhez kapcsolódva fenntartható módon élni, és betölteni az emberiségre bízott feladatot: (Környezetvédelem helyett) Teremteni!