Áldott menedék

AZ EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETE

Mintaprojekt lettünk

Az MNVH tolna megyei képviselője múlt héten keresett fel, hogy a Mintaprojektek megnevezésű cikksorozatban most rólunk szeretne egy cikket megjelentetni. Eljött, és nagyon jót beszélgettünk múltról, jelenről és jövőről. Számunkra is jó volt átgondolni, merről jöttünk és merre tartunk, és nagyszerű érzés volt, hogy mennyire intenzíven formálódunk ebben az életformában. Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg dolog vár ránk az életben.

A végeredményt ide kattintval érhetik el az érdeklődők.

Fenntarthatósági Sajtódíj reményében

Az Önkéntes Fenntarthatóság 1-3. cikksorozatot a Telecom által meghirdetett Fenntarthatósági Sajtódíj pályázatára írtam. Sajnos nem én nyertem, bár a megadott témához sajnos csak kicsit belemagyarázva tudtam tényleg kapcsolódni. Ezért végül is nem tápláltam hiú reményeket, az önkéntesfogadásunkról viszont régóta terveztem, hogy írok.

A tőlük kapott levél ennek fényében tehát váratlanul ért, és nagyon jól esett. A pályázatban azt írták, hogy csak a nyertest értesítik ki, ezért bízom benne, hogy remélhetőleg, nem csak protokoláris tartalommal küldték:

"Kedves Bócsó Renáta!

Ezúton szeretnénk megköszönni a Fenntarthatósági Média Klub és a Telekom 2017. évi Fenntarthatósági Sajtódíj pályázatára beküldött pályaművét. A felkért szakmai zsűri értékelése szerint a pályaműve a legértékesebb munkák közé került, ám idén a zsűri végül másokat nevezett meg a sajtódíj nyerteseként.

A győztes pályaművek bemutatására 2017. szeptember 30-án szombaton 14:00-kor a 10. Fenntarthatósági Napon kerül sor az Akvárium Klubban ( Budapest, V. kerület, Erzsébet tér 12.), ahová Önt is szeretettel várjuk.

Üdvözlettel,

Magyar Telekom, Kommunikációs igazgatóság"

Végül nem vettem rá magam, hogy elővegyek valamilyen kosztümöt a kedvükért, a végén szembesültem volna vele, hogy nem jön rám...vagy nagyon rosszul áll. Tehát a felkínált lehetőséget kihagytam, így még fenntarthatóbbnak érezhettem magam, mert nem töltöttem órákat a zsákfaluból induló utazás megszervezésével, és feleslegesen nem utaztam el Budapestre, meg vissza sok káros anyag kibocsájtása közepette. :)

 

Beszámoló és kulisszatitkok a II. Tolna megyei Gyümölcsész napról

A Jó Isten kegyelméből a sok esős, borongós nap után pont aznap napsütéses időjárás könnyítette meg munkánkat. Már kicsit kezdtem aggódni, hogy úgy járunk, mint két éve, amikor egész nap esett az eső.

A szervezésből is sokat tanultam két éve, és elmondhatom, kifejezetten felkészültnek és kiegyensúlyozottnak éreztem magam. Bár tökéletes talán soha sem lehet, mert a lényeg, hogy minden egy napon a megfelelő időre kell hogy teljesüljön, és ez sok rizikófaktort hordoz. De a lelkiismeretem tiszta volt, hogy mindent megpróbáltam, mint főszervező.

A véletlen hozta úgy, hogy egy napra esett a szüreti felvonulással a programunk, így nem volt mit tenni, megpróbáltunk kiegészítő, színesítő programként jelen lenni, nem pedig konkurálni vele! Mivel a felvonulás csak délután 2 órakor indult, a délelőttre időzítettük azokat az előadásokat, amik érdekesek lehetnek a helyi felnőtt lakosság számára is, és ezzel párhuzamosan gyerekprogramokat is kínáltunk.

A tényleges program szervezésén, előkészítésén, mozgatásán túl a fejembe vettem, hogy a két évvel korábbihoz képest most házias jellegű büfét csinálunk, és saját alomszékkel várjuk látogatóinkat.

A büféhez kemencében sült kovászos kenyeret sütöttem, és a rávalókat illetően rengeteg adományt kaptunk helyi és távolabbi barátainktól. Italként saját ivóleveinket, szörpjeinket kóstolhatták meg a szomjúhozók vagy ínyencek. A sikerét az a látvány mutatta, hogy mindig állt valaki a sátor előtt. A szünetekben jó kis beszélgetések alakultak ott ki. (Sajnos a darazsak is megtalálták, nekik is ízlett, így egyre többen lettek.) A büfé sikeréhez még meg kell említenem a büfé háziasszonyát, Fejes Évát, akinek Budapesten saját cége van, mégis már második alkalommal jött el önkéntesként segíteni nekünk programjaink megvalósításában. Két éve a terménybemutató és -kóstoló tálalását csinálta végig lányával, Anettal, ezért már tudtam, hogy jó kezekbe kerül most a büfé.

Egyébként nem ő volt az egyetlen önkéntes segítőnk a programban. Csaba, Evelin és Gergő nélkül se sokra mentünk volna!

A program megvalósítására és az alomszék kivitelezésére egyébként a tavasz folyamán két pályázatot is beadtunk, de egyik sem nyert. Így hát itt áltam nyár végén források nélkül. Volt némi tartalékunk az előző rendezvényünkből, amit a gyümölcsészetre szántunk, de szerettem volna úgy megszervezni a dolgot, hogy utána is legyen tartalékunk majd a következő szervezése előtt. Szóval próbáltam előrelátó lenni:). El kellett kezdenem támogatók után járni. Pénzbeli támogatásokat főleg olyan barátaink adtak, akiket külön felkerestem, mert tudtam, hogy anyagi helyzete megengedi az adakozást. Ők pedig tudták, hogy jó kezekbe adják az összeget, mert túlon túl elhivatottak vagyunk a téma iránt. Nagyon elérzékenyültem ezeken az alkalmakon, hogy mennyien vannak, akik nagyra becsülik - a világ problémáihoz mérve szerénynek tűnő - tevékenységünket, elhivatottságunkat. Megerősítettek ezzel bennünket! Köszönjük!

Az alomszék ügyében megkerestem környékbeli vállalkozókat, akik legalább az alomszék alapanyagát tudnák biztosítani. Végül a sok telefonálgatás és rámenősség hatására a Csepregi és Társa 50%-os engedménnyel adta 2 db alomszékhez a szükséges faárút (így 32 E Ft-ot fizettünk), a Kurcz barkács bolt pedig támogatásként odaadta a többi hozzávalót. Turán Dávid kisegített minket két műanyag vödörrel, amibe az alomanyag került.

Ezek után kellett szállítást szerveznem, és két lelkes barkácsoló önkéntest, akik a programig, vagyis egy hét leforgása alatt össze is rakják!!!! Végül az energiánkból csak 1 alomszék összerakására futotta, de nagyon büszke voltam rá, hogy kiharcoltam ennek a lehetőségét, amit más falubeli programra bárhová fel tudunk majd állítani, és alternatívát kínálunk vele az ide látogatóknak és a helyieknek, vagyis szemléletet is formálunk közben. A tárolását, üzemeltetését mi vállaltuk fel a későbbi alkalmakat illetően is.

Kishíján el is fáradtam az alomszék projektben már a gyümölcsész nap előtt!!!! Pedig terveztem egy szórólapfélét is szerkeszteni hozzá, hogy még áttekinthetőbb legyen az érdeklődők számára a jelentősége...de ami késik, az nem múlik.

A waldorf iskolával együtt végül a waldorf ovi is eljött képviseltetni magát rendezvényünkön, de sajnos egy-két gyermeken kívül, - akiket ők és a mi szervezőink adtak bele a programba -nem nagyon jöttek el a helyi gyerekek. Utólagos vízhangok szerint többen felháborodtak, hogy 300 Ft-ért vehettek volna részt a gyerekek a délelőtti programon. Ugyanígy az előadásokra sem jöttek el igazán mások, pedig titkon bíztam benne, hogy legalább a virágkonyhára bekukkantanak. Nagyon sajnálhatják, mert Mónika nagyon jó előadó, és nagyon igényes előadást és kóstolót húzott ki kompletten a "horgolt, hímzett tarsolyából".

És ha már Mónikát külön említettem, feltétlenül említem Jánost is, aki barátságból vállalta el, hogy megtatja előadását a talaj éltetéssel kapcsolatosan, és ez mellett rengeteget segített előtte és utána is.

Jelentem a rovarhotelt elkészítettük a helyszínen, és azóta elszállította az önkormányzat a helyi óvoda udvarába. Annak egyik szegletében várja lakóit télire, és az érdeklődő gyerekszemeket. Szerintem nagyon különleges lett, hála és köszönet Beának és Károlynak, akik előkészítették hozzá a keretet és az alapanyagokat.

Beának a finom ebédért is hálásak lehetünk! Ez a kőleves az ő kondérjából valahogy mindig nagyon ízletes. Nekem miért nem sikerül ? :)

Furcsa volt, és előre erre nem számítottam, hogy a messziről érkező vendégeket el fogja varázsolni annyira a falu, hogy ebéd után elindulnak körülnézni. Így - mintha a szüreti felvonulás lendülete ragadta volna el őket - a Kék Ház környékén alig maradt ember, akinek levetíthettük volna a klímaváltozással kapcsolatos rövid filmeket. De a Zöldtárs Alapítvány tagjai sem először jártak ilyen rendezvényen, és tudták, hogyan kell a lézengőket leültetni, és ebéd után koncentrálásra rávenni őket, fontos információkat közölni velük. Egész ott létük alatt sugárzott belőllük a határozottság. Lenyűgöző volt számomra, ahogy végigcsinálták. Amíg filmet néztek, addig a sürgő-forgó önkéntesekkel elpakoltunk az udvarról, hogy nyugodt szívvel indulhassunk kertet nézni.

A kertnézésre is kevesen maradtunk, de végül is nem a létszám a fontos egy ilyen keskeny társadalmi réteget megérintő program esetében, hanem a jelenlévők személyisége, kapcsolatteremtés, alternatívák mutatása egymásnak. A hangulat jó végig jó volt! A korábban távozók és sok távol maradó is jelezte, hogy sajnálja a hiányzást, de érezhetően zsúfolt volt mindenki számára az a hétvége.

Köszönöm a helyi önkormányzat dolgozóinak és külön Klubecz Évának, polgármesterünknek a segítségeket. Köszönöm a Két Torony Nagyszékelyi Faluegyletnek, hogy adta a szervezeti hátteret a programhoz, és szervező csapatának, hogy az egyes feladatokat átvállalták és kivitelezték. Köszönöm Attilának a nagyfokú támogatást, hogy megszervezhettem egy megyei szintű rendezvényt, melyen (mindenkit beleszámítva) kb. 50 fő érezhette jól magát. Köszönöm a médiatámogatást (Tolnai Népújság, Tamási Rádió és facebook terjesztések) mindenkinek!

Köszönöm minden támogatónak és segítőnek, hogy elég értékesnek találták programunkat ahhoz, hogy támogassák. Nélkülük nem jött volna létre ez a nap, és nem lenne lehetőségünk a folytatásban gondolkodni sem. Két év múlva, ha a Jó Isten is támogatja törekvéseinket, újabb gyümölcsész nappal jelentkezünk. Addig is kövessétek tevékenységünket!

Néhány kép a programról időrendi sorrendben:

II. Tolna megyei Gyümölcsész nap

Tisztelt Olvasó!

 

Az Áldott Menedék (családi életmód kísérlet, www.aldottmenedek.blogger.hu) és a Két Torony Nagyszékelyi Faluegylet  közös szervezésében idén újból megszervezzük az Alkalmazkodó Gyümölcsészet szemléletét népszerűsítő rendezvényünket. A II. Tolna megyei Gyümölcsész nap célja, hogy egy családias nap keretében fejleszthessük tudásunkat erről az ökológiai alapokon nyugvó gazdálkodási formáról, és a természethez kötődő, abban élő ember külső és  belső munkája révén kivirágzó szerves kultúráról.

Jövőnk záloga, hogy a természet erőihez vissza tudunk e nyúlni, és átérezve működését tudunk e újból alkotó, cselekvő emberré válni Isten előtt.

Ehhez próbálunk egy jó hangulatú, színes programot kínálni az érdeklődőknek. A részvétel regisztrációhoz kötött, melynek határideje szeptember 18.

A program facebook oldala: https://www.facebook.com/events/141453133125834/?active_tab=about

A programot elhivatottságunk hozta létre, de anyagi forrásaink szűkösek. Akinek anyagi helyzete megengedi, és szívesen támogatná munkánkat, kérem tegye meg. A program gördülékenyebb lefolytatását segítené minden segítő szándék!

A Két Torony Nagyszékelyi Faluegylet bankszámlaszáma: 11703006-20035695-00000000 (A közleményben szerepeljen, hogy „GYÜMINAP”)

A rendezvény lebonyolításához szeptember 22-24. között várjuk önkéntesek jelentkezését is. Szállást és étkezést biztosítunk.

Kérek mindenkit, aki tud és akar segíteni, az vegye fel velem a kapcsolatot az aldottmenedek@gmail.com e-mail címen vagy a 70-429-3843-as telefonszámon.

 

Köszönjük!

Bócsó Renáta

Áldott Menedékben élő

és Két Torony titkár

Önkéntes Fenntarthatóság 1. rész

A mértéktelen fogyasztás boldogtalan társadalma

A globalizáció számtalan megnyíló lehetőséget kínál, de nem láthattuk előre, milyen komoly problémákat okoz életvitelünkben. A jelen kor társadalmi és gazdasági berendezkedése hatalmas feladatokat állít az emberiség elé. Az igények egekbe emelkedése, a mértéktelen fogyasztás, az uralkodni vágyás az embert saját életterének kizsákmányolására buzdítja. Életvitele oly annyira eltávolodott a természetestől, hogy elhiszi, függetleníteni tudja magát teljesen a természettől. Manapság pedig nem csak a természeti világról, hanem az eddig támaszként jelen lévő közösségről, családról is sokan lemondanak egyéni elképzeléseiktől hajtva.

A jóléti társadalom embere számtalan életterületen kielégítheti vágyait, de mégsem boldog. Felmerül a kérdés, vajon tényleg beszélhetünk e jólétről, ha érzelmileg nem tudunk elégedetté válni? Keresik az emberek a megoldást. Vannak, akik külföldre mennek szerencsét próbálni, vannak, akik "aktivistaként" a városban próbálnak egy-egy számukra fontos ügyet hivatalos utakon megoldani, és vannak olyanok is, akik megpróbálnak eltávolodni a nyüzsgő városoktól, és kacérkodnak a vidékre költözéssel stb..

Az emberek mindhárom választás esetén a legnagyobb hibát ott vétik, hogy nem szeretnének komfortérzésüktől eltávolodni, így láthatóan csak  részmegoldásokat adnak a globális mértékűre gyarapodott problémákra.  Vegyük tudomásul, hogy végre olyan életformát kellene élnünk, ami egységesen enyhíti ezeket, és a jövőre nézve pozitív irányú elmozdulást eredményez. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy a javulás várhatóan nem a mi életünkben, hanem utódainkéban lenne érzékelhető, és ez nem szabad, hogy elvegye a kedvünket attól, hogy áldozatokat hozzunk. Úgy gondolom, az emberiség sorsa most a kezünkbe tétetett, mi tudunk tenni érte a jelenben.

 

Városi contra vidéki létforma

Egy pár éve érzékelhetően emelkedik a városból vidékre költözni vágyók száma. Sokan szinte menekülnek a városból. A városban, ahová korábban a korlátlan lehetőségek csábították őket, hirtelen a kiszolgáltatottság és egyfajta "éhezés", kiüresedés érzése uralkodik el rajtuk testi, lelki és szellemi szinteken egyaránt.

A kiköltözés megfogalmazott motivációja sokféle lehet. Saját vagy közeli hozzátartozójuk egészségi állapotának javítása, vegyszermentesebb környezetben élni, gazdálkodni, közösséghez tartozni, a rohanó, zajos, stresszes létből kiszakadva meghallani belső hangjukat, és még sorolhatnám. Sokuknak felderengenek gyermekkori emlékeik, amikor a vidéki nagyszülőknél nyaraltak. Próbálják felidézni tapasztalataikat a kezdéshez. Nem is gondolnak bele, milyen minden életterületet érintő, göröngyös útra léptek és milyen kitartást kíván majd ez tőlük.

Számtalan esettel találkoztam már, amikor a városból vidékre költözők a korábban megszokott igényszintet és életstílust szerették volna folytatni, vagy annyira a félelem határozta meg tetteiket, hogy végeredményül a lemondás szomorú tapasztalatában vergődtek, és elfelejtették megélni mindazt, amit a vidéktől kaptak cserébe. A vidéki élet más hozzáállást kíván meg, mint a városi, még akkor is, ha a modernizáció már oda is betette a lábát. Képzeljünk csak el egy állatkertben felnőtt nagymacskát, akit kiengednek a szabadba. Véleményem szerint sok hibát ejtene az ételszerzés során és az élet más területein (pl.: fajtársaival történő érintkezéskor) is, és akár hamar életét vesztené természetes élőhelyén. A városból történő kiköltözés részben hasonló nehézségeket rejt, de mi nagyobb döntési szabadsággal rendelkezünk jelenleg az említett macskához képest azzal kapcsolatosan, milyen mértékben és tempóban éljük meg a változás élményét.

Problémáinkra nem jelent majd megoldást a kiköltözés,

ha csak egyes részleteit szeretnénk kiragadni a saját boldogulásunk érdekében!

Aki nem csak kiköltözni akar, hanem egy fenntartható rendszert szeretne felépíteni, annak tehát meg kell tanulnia kompletten elfogadni a vidéki léttel együtt járó dolgokat, vagy alkalmazkodni hozzájuk, vagy megtalálni bennük a szépséget. Ezt a tanulási folyamatot gyorsíthatja meg, ha megpróbálunk kézzel fogható tapasztalatokat szerezni ezzel a létformával kapcsolatosan. Javasolni szoktuk a kiköltözni vágyóknak, hogy az ingatlanvásárlás előtt töltsenek el egy próbaévet albérletben, mert ez idő alatt sok minden kiderülhet arról, számukra a vidékre költözés alkalmas megoldás e. Másik lehetőség, hogy meglátogatnak önkéntesként olyan mintaértékű kezdeményezéseket, ahol beleláthatnak mások megoldásaiba. Olyan nagy a szakadék ugyanis a két életforma között, hogy láthatóan nem mindenki tud ilyen nagyot ugorni hirtelen.

A mi elindulásunkra is nagy hatással voltak a Magyar Élőfalu Hálózat oszlopos tagjai és az általuk képviselt kezdeményezések. Ők sok esetben több évtizedes önellátó és közösségépítő tapasztalattal a hátuk mögött, megkímélhetik az kezdőket, hogy ugyanazokat a hibákat elkövessék, mint amit ők vétettek anno a legelején vagy akár most. Bár hibákat biztosan ejtünk majd, de azokat érdemes jelzésnek tekinteni, és átgondolni az okait, nem pedig megfutamodni, feladni céljainkat. Segít átlendülni a nehézségeken, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül elképzeléseinkkel, ha érezzük a háló megtartó erejét. Fontos itt megemlítenünk, hogy mindehhez rengeteg energiát kell fordítanunk az emberi kapcsolatainkra, és ezzel együtt a megfelelő kommunikációra is. A városi zsúfoltság és az ebből fakadó feszültségek hatására az emberek elfordulnak egymástól, érzéketlenek, zárkózottak lesznek. Vidéken muszáj nyitnunk a szívünkön, hogy az új közeg bizalmatlansága szétfoszoljon és magába fogadjon.

Önkéntes Fenntarthatóság 2. rész

Az önkéntesfogadás mint lelki gyakorlat

Életmódváltásunkhoz sok segítséget kaptunk a tapasztaltabbaktól. Viszonzásul mi is tovább adjuk tudásunkat az érdeklődőknek. Itt az Áldott Menedékben 2009 óta fogadunk önkéntes segítőket önellátásra törekvő életmódunkban. Felvállalva küldetésünket, mindig nagy örömmel hirdetjük meg önkéntesek fogadásáról szóló felhívásunkat. A jelentkezőktől egy rövid bemutatkozást kérünk, hogy lássuk, ki is fog érkezni hozzánk, milyen tapasztalatokkal érkezik, mi az érdeklődési köre és mi a motivációja a látogatásra. Már ebből a bemutatkozóból nagyon sok személyiségi jegy kirajzolódik, és ez nekünk segítséget jelent a lelki felkészülésünkhöz, hogy egy másfajta alkatot befogadhassunk a mindennapjainkba. Az önkéntesfogadást megélhetjük úgy is, mint egy lelki gyakorlatot. Mások megfigyelése, és ítéletmentes elfogadása a mai korban amúgy is ritka jelenség. Tudatosítanunk kell, hogy a hibáival minden embernek magának kell dolgoznia, mi pedig csak a saját életünk vonatkozásában tudjuk megítélni, hogy az ő megoldása bizonyos problémákra számunkra megfelelő lehetne e, vagy sem.

Az illetővel leegyeztetjük az időpontot, hogy milyen körülmények várják nálunk és mit hozzon magával. 5 óra aktív segítségért cserébe szállást és napi három étkezést biztosítunk. Fennmaradó idejével szabadon rendelkezik. A megérkezés napján átbeszéljük, mit hol talál, és mire figyeljen oda. Összevetjük a családunk aktuális napi ritmusát, a segíteni érkező ritmusával. Próbáljuk úgy összeállítani segítőnk beosztását, hogy az illeszkedjen alvási és étkezési szokásaihoz. Fontosnak tartjuk, hogy ez a két elem ne kényszerüljön abban a pár napban nagy változást megélni, mert az stresszt okozva megakadályozhatja, hogy odafigyeljen a részletekre, és átadja magát az átéléseinek. A munka kiválasztását is próbáljuk igazítani az adott személy neméhez, erőnlétéhez, aktivitásához, érdeklődéséhez, ha tudjuk.

Az Alkalmazkodó Gyümölcsészet - melynek elvrendszere szerint helyi emberként helyi erőforrásokra támaszkodva próbáljuk élni az életünket - azt mondja, hogy ebben a közösségen alapuló életformában mindenki megtalálhatja azt a munkát, amit erejéhez, képességeihez mérten el tud látni. Ez által válik az ember a közösség megbecsült, hasznos tagjává. Ez ugyanúgy működik egy családban is, és a látogatása erejéig önkéntesünk a családunk tiszteletbeli tagjává válik. Rajta múlik,  hogy él ezzel.

 

Az önkéntes mint a rendszer nélkülözhetelen alkotója

Az önkéntesek bevonása több szempontból is praktikus megoldás számunkra. Önellátásra törekvésünk mellett a kezdetektől tájfajták megőrzésével is foglalkozunk.

A magfogás szakmailag indokolja, hogy több növényt termesszünk egy-egy fajból, így kicsit többet termelünk, mint amennyire a családunk ellátásához szükséges lenne. A kerti munkák során tehát egy nemes cél elérésében segítenek, hogy minél több emberhez juthassanak el a szabadon visszavethető szaporítóanyagok magbörzéken. Nélkülük nem tudnánk ekkora kertet megművelni gépmentes rendszerben két kisgyermek mellett, és nem sikerülne ennyi tartósított terménnyel feltöltenünk a kamránkat sem. A képződő felesleget javarészt felhasználjuk az étkeztetésükben, így ők is tiszta forrású élelmiszert vehetnek magukhoz ittlétük ideje alatt. Vannak közülük, akiknek megtetszik a falu is, és ide is költöznek, így tovább is fejlődhet együttműködésünk.

Míg mások menekülnek otthonról, hogy kicsit kikerülhessenek a hétköznapok monotonitásából, addig mi annyira jól érezzük magunkat a saját magunk teremtette környezetben, hogy nem vágyunk el belőle. Minket ez tölt fel nap mint nap! A vegetációs időszakban olvasni, filmet nézni, internetezni sem jut sok időnk, ezek téli elfoglaltságok. Ennek ellenére egy múzeumi látogatással vagy egy jó könyv elolvasásával felér, ha olyan ember jön hozzánk, aki kölcsönösen kitárulkozik előttünk, és beavat múltjába, jelenébe, terveibe, ismereteibe. Nagyon sok szellemi, kulturális, oktatási és egyéb irányzatról, mozgalomról látogatóink meséltek először, melyek egy része azóta életünk nélkülözhetetlen alapkövévé vált.

Beszélgetéseink során az általunk felépített rendszer részletes ismertetése segítséget jelent számunkra, hogy folyamatosan újraértékeljük részeit, azok kapcsolatát és a mi helyünket benne. Tükröt tartanak számunkra, ami a fejlődés elengedhetetlen katalizátora, mert nem félünk belenézni.

A hozzánk látogatók zömével azóta is fenntartjuk a kapcsolatot, barátként, családtagként gondolunk rájuk, emlékeinket sokszor felszínre hozzuk. Ez a szinte egész országot behálózó kapcsolatrendszer egy hálóként vesz körül minket. Erősít bennünket abban, hogy hitelesen képviseljük azt, ami bennünk él, és amit kaptak tőlünk, az egyben segítséget is jelentett számukra. Tudom, ha egyszer segítségre lesz szükségem, mindig lesz, aki segítő kezet nyújt majd!

Önkéntes Fenntarthatóság 3. rész

Önkénteskedés, mint a fenntarthatóság emlékcsírája

A helykeresők általában az internet világát kihasználva, főleg a Magyar Élőfalu Hálózaton keresztül találnak meg minket, és élnek az önkénteskedés lehetőségével. Nemzetközi fórumon az ökológiai gazdaságokat tömörítő hálózaton keresztül is bejelentkezhetnek hozzánk az önkéntesek a WWOOF magyar oldalán regisztrálva. Puritán körülményeink ellenére sokan jelentkeznek be hozzánk május és szeptember között. Főleg tanárok, diákok érnek rá jobban a nyári időszakban, de sok olyan ember is ránk szán szabadidejéből egy vagy két hetet, aki hasonló életformában gondolkozik.

Ők bepillantást nyernek egy működő, önellátásra törekvő gazdaság és az ezzel harmóniában élő család életébe, de nem látogatóként, hanem a munkán keresztül. Megosztjuk velük lakóterünket, étkeinket és megéléseinket segítségért cserébe. Jár a kezünk és közben beszélgetünk. Érdeklődésüknek megfelelően kapnak válaszokat. A mi válaszainkat 10 év tapasztalatából! Az élet legegyszerűbb dolgairól is szó esik ilyenkor. Ma már beszélni kell róluk, mert keveseknek adatik meg, hogy a természettel összhangban lévő életformában nőhessenek fel, és magukba szívhassák minden csínnyát-bínnyát elemi módon. Ezt újra kell tanulni! Nálunk is csak impulzust kaphat az illető. Foszlányokat, akár a nagyszülőknél töltött szép nyaralás emlékét kapták régen.

Én is tudok nekik emlékeket idézni az életmódváltásunk kezdeti időszakából, amiből sokat tanulhatnak. Emlékszem, milyen nehéz volt a laborvezetői állásból kikerülve egy kisebb területen is kertészkedni. A testem el volt szokva a fizikai munkától. Milyen lelki traumáim voltak, hogy a kenyérsütés végeredménye nem lett olyan "szép", mint a boltban megszokott látvány. Elszomorított, hogy a ruháink nem lettek ugyanolyan tiszták, mint ha komoly vegyi anyagokkal tisztítottam volna. Nagy dilemmákat okozott az idő mennyiségi kérdése és még sorolhatnám a példákat. Környezetünktől sokszor megkaptuk a kritikát, hogy nem akarunk e emberhez méltó életet élni, vagy hogy miért léptünk vissza az időben.

Nehéz volt a társadalmi normának ellenszegülni, amikor nem volt még meg bennünk a válasz, csak az érzéseink vezettek minket, és keresésben voltunk. De megérte, mert mára olyan dolgokat élhetünk meg, melyekről sokan csak álmodnak. De ez még nem az út vége, hanem inkább csak a kezdete.

A világ is folyamatosan változik, és nem hogy csökkennének a kérdések, hanem a régiek mindig más köntösben jelennek meg az életünkben. A fogyasztás ösztönzésének eszközei, a virtualitás mindig azt akarja elhitetni velünk, hogy van könnyebb út. De ha a mélyére tekintünk, csak rövidtávon igaz ez. Tudatos szülőnek sem könnyű lenni a mai világban, hogy átlássa a rohanó, változó világ következő mérföldköveit. Vajon mire kell felkészítenünk gyermekünket? Talán az az egyik legfontosabb, hogy tartós értékekre leljünk a világban és önmagunkban egyaránt. Ehhez fontos, hogy az ember dolgozzon az érzéseivel, a megéléseivel. A példákból is látható, hogy át kell gondolnunk, milyen tőről fakadnak igényeink és a világról alkotott elképzeléseink. El kell döntenünk, mi az, ami átformálásra váró, hamis elvárás és mi az, amit fontosnak tartunk fenntartani, és az milyen módon valósítjuk meg. A megoldásnál kiemelt szempont, hogy a rendszerünk szerves részévé tudjon válni.

A váltás részben ugyan fizikai síkon érzékelhető, de valójában megelőzi egy lelki folyamat, amit siettetni nem szabad, de segíthetjük szellemi megalapozással. Bár jól jön egy mozgatható tőke utunkhoz, de valójában elmondható, hogy a BOLDOGULÁS kérdése nem csak anyagi, hanem érzelmi és gondolati szinten dől el.

Ma már kezdem élvezni ezt az életformát. Sikerül tudatosítanom magamban, hogy az időt nem mennyiségileg kell kitölteni, hanem minőséget adni neki. Az a táplálék, amit mi termeltünk magunknak, az sosem fog úgy kinézni, mint a bolti, de sokkal táplálóbb annál. Rátaláltam arra a ritmusra, amiben egész nap tevékeny tudok lenni, és megerősödtem hozzá. Sokféle dolgot megtanultam házilag előállítani, de lassan letisztul, mi az, ami az én utam valójában, amit a közösségnek is fel tudok idővel ajánlani.  A lelkemben munkálkodó érzékenyítő erők hatására rá tudok hangolódni egyre jobban a körülöttem elterülő természet mondanivalójára, és részének érzem magam. Megtaláltam magamban a hit forrását, és elfogadom a felsőbb vezetést. A rokonok nem teljesen értik, mi az oka, hogy kevés pénzből élünk, tavasztól őszig reggeltől estig meg nem állunk, és mégis boldogan kelünk fel és fekszünk le.

És ez még mindig csak az egyén saját fejlődési útja, de elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy egy alakuló közösségben a felek az önismeretükre és megélt tapasztalataikra alapozva tisztán és őszintén tudjanak beszélgetni, elfogadni, segíteni, egyszóval kapcsolódni.  Kezdetben nagyon nehéz ez az út, de érdemes energiát tenni bele, mert az ember csakis az élő kapcsolatain keresztül képes töltődni, hogy a következő reggel is tettre késszen tudjon neki indulni a napnak.

Aki hozzánk ellátogat, az egy esszenciális élményt, egy magot kap tőlünk, ami kicsírázhat benne, és kinek-kinek akaratától függően fává cseperedhet majd. Indulásunkkor mi is kaptunk ilyen élménycsírát, mely bennünk is növekedni kezdett. Ennek a fának az ember szívében lesznek aztán beérő gyümölcsei is, melyeket idővel átadhatunk utódainknak, de addig is meg kell tanulnunk értékelni a földet, a napot, a vizet és a szelet, a lassú növekedést és a várakozás ritmusát, az év körforgását. Közben lesz időnk megélni önmagunkat, fejleszteni kreativitásunkat, megfigyelni környezetünket, kapcsolatokat építeni, a földdel való munkán keresztül rátalálni újból Istenre. De mindehhez időre van szükség, hiszen csakis ezeknek a megtapasztalásoknak az elmélyülése révén leszünk képesek újból egymáshoz és Istenhez kapcsolódva fenntartható módon élni, és betölteni az emberiségre bízott feladatot: (Környezetvédelem helyett) Teremteni!

Megrendelhető programok 2017-ben

A 2015-2016-os években a Göcsej TA pályázatának hatására sok előadást tartottam a képzéseken az ország több területén. Ezeket szeretném elérhetővé tenni azok számára, akik előadót keresnek az alábbi témákkal kapcsolatosan. :

Kertészeti növények vegyszermentes termesztése és magfogási praktikái kiskertekben

Kertészeti tájfajták megőrzése, szerepük az önellátásban

10 év gyümölcsészeti tapasztalata, egy szántó erdőkertté alakítása képekben

Ezek nem címek, csak témák. Az érdeklődők programjához igazítható a hangsúly. A díjazás az útiköltséget és az előadói díjat tartalmazza megegyezés szerint. Számlaképes vagyok!

Magbörzékre szívesen viszem el (útiköltség térítése esetén) felesleges magjainkat olyan fajtákból (zömében tájfajták), melyeket már évek óta mi tartunk fenn vegyszermentes körülmények között.

Az érdeklődők keressenek az "aldottmenedek.kukac.gmail.com" címen.

Juhász Attila

Magház 2017

Február végén tartottuk meg Nagyszékelyben a szokásos magbörzénket. A hangulat megint családias volt, sok barátunk eljött, jól éreztük magunkat.

Aki lemaradt, az se csüggedjen! A MAGHÁZ honlapján (http://maghaz.hu/) tud keresni az idei magfeleslegünk között "neonata" felhasználó név alatt. A tájfajtákból, melyekről több éve mi fogjuk a magot, kipróbálásra alkalmas magmintákat (kb. 10 szem) tudunk küldeni pénzmentes alapon. Ennek célja, hogy a nálunk jól működő fajtákat kipróbálhassák mások is más tájegységekben. Ha beválik náluk is (3 év kell a fajtának az átálláshoz!), akkor tartsák fenn, és népszerűsítsék! Minden érdeklődő 6 fajtát kérhet a raktáron lévő készletből. Figyelem!: A honlap a már kifogyott fajtákat is tartalmazza, hogy ne kelljen újból feltölteni őket. Jelzi viszont, hogy épp van e.

A magház honlapjáról a kapcsolatfelvétel is elindítható, hiszen pont a kapcsolatok építése az egyik fő célja. Magfogási praktikákról is talál az érdeklődő hasznos anyagokat.

(Szoktunk képzéseket is szervezni kertészeti növények kiskertes magfogásával kapcsolatosan. Idén Nagyszékelyi helyszínnel nem tudunk biztosítani ilyen lehetőséget, de ha meghívnak bennünket, előadást tudunk tartani a témában.)

Ha megírta nekem, mire van szüksége, és visszaigazoltam, hogy tudom teljesíteni a kérést, akkor már csak egy felbélyegzett borítékot kell küldenie, hogy a postaköltség ne minket terheljen.

Jó böngészést kívánok, mint a MAGHÁZ csapat egyik tagja.

Önkéntes segítők jelentkezését várjuk!

Kedves Olvasó!

Rövid bemutatkozás azoknak, akik nem ismernek minket.

Négytagú a családunk (Nagyobbik lányunk 5 és fél éves, a kisebbik 2 éves). Nagyszékelyben, Tolna megye északi részén lakunk 2007 óta. Permakultúrás és gyümölcsész elvek szerint alakítjuk életterünket amennyire tőlünk telik. Szerény, sokak számára puritán életformát választottunk, önellátásra törekszünk. Ez mellett tájfajta-megőrzéssel foglalkozunk, főleg zöldség és gyümölcsfajták kapcsán.


Az eddigi évek pozitív tapasztalata alapján idén is szeretnénk segítőket fogadni.

Íme a felhívás:

Segítőkész, lelkes, cselekvő típusú emberek jelentkezését várjuk, akik májustól szeptember végéig 1 vagy 2 hetet nálunk szeretnének tölteni, hogy belelássanak és kipróbálhassák ezt az életformát.  Idén a kertészkedés és programok szervezése mellett az építkezésre is komoly hangsúlyt fektetünk. Ezért olyan férfiak jelentkezését várjuk, akik szeretnének megtanulni sárral dolgozni. A háztartás vezetéséhez hölgyek jelentkezését várjuk. Két embert tudunk egyszerre elszállásolni, ezért párokat is fogadunk!  Megpróbáljuk a jelentkező készségeihez, érdeklődéséhez igazítani a munkákat, amennyire ez lehetséges.

Szállást házban tudunk biztosítani (csak matrac van!), fürdési lehetőség kinti zuhany napkollektorral, alomszék kint és bent egyaránt, napi három húsmentes étkezés. A szálláson és étkezésen felül a rendelkezésünkre álló anyagi javainkból származó juttatásokkal is próbáljuk meghálálni majd a segítséget. Napi minimum 5 óra aktív segítséget kérünk, a nap fennmaradó részével mindenki szabadon gazdálkodik. (Javasoljuk például a környék túraútvonalait, helyi értékek megtekintését, a faluközösség más tagjainak megismerését stb.)

A segítő beleláthat a vidéki életbe, az önellátás egy szintjébe, egy helyi energiaforrásokra és a kétkezű munkára alapozódó munkamenetekbe, a zöldség- és gyümölcstermesztésbe, feldolgozásukba, permakultúrás és gyümölcsész életmódba, tájfajta megőrzésbe stb.

Kérünk minden jelentkezőt, írjon egy rövid bemutatkozó levelet, és hogy milyen
időintervallum felelne meg számára. A levél Tárgyához írd be: "tapasztalatszerzés"
Elérhetőségünk: Bócsó Renáta : aldottmenedek@gmail.com

Megtalálsz bennünket a wwoof Hungary rendszerében is, azon keresztül is bejelentkezhetsz! http://www.wwoof.hu/host-list/80360-aldott-menedek/

Juhász Attila és Bócsó Renáta