1998-ban találkoztunk Attilával össze, éppen hogy elkezdtem a Gödöllői Általános agrármérnöki kart. Először jó barátok voltunk, majd párkapcsolattá alakult.

Pár év múlva kezdett körvonalazódni bennünk, hogy amiről tanulunk, az nem a mi világunk. A vegyszermentes, kíméletes gazdálkodási módok vonzottak mindkettőnket.

Befejezve az egyetemet mindketten munkát kaptunk a tápiószelei Agrobotanikai Intézetben, mely az ország egyetlen génbankja, ahol kertészeti és szántóföldi növényfajok tételeit őrzik. Mindketten kutatói állást kaptunk. Munkánk hatással volt világlátásunkra. Az ökológiai szemléletű gazdálkodási rendszerekbe abszolút beilleszthetőek az ott őrzött tájfajták és régi fajták, ezért egyik feladatunknak látjuk ma is, hogy foglalkozzunk a megőrzésükkel.

Pénzkeresőkként vásárolni jártunk, hogy beszerezzük élelmünket, de mindig megállapítottuk, hogy a boltokban kapható minőség nem megfelelő a teljes élethez. Sokat beszélgettünk arról, hogy a régen tanyán élő nagycsaládok vagy éppen egy faluközösség milyen struktúrában létezett. Vágytunk a minőségi életre, és ezt a régi mintát annak tartottuk.

2006-ban a Kormány átszervezéseket eszközölt, és az Intézet létszámát erősen megkurtította. Kihasználva ezt a leépítést nyakunkba vettük közös életünk szerény csomagját, és útnak indultunk az önellátás megvalósítása felé. Rátaláltunk a Magyar Élőfalu Hálózatra, és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy ez a vágy nem csak a mi fejünkben él. Agostyánban éltünk egy évet, hogy kipróbáljuk magunkat, vajon megy e nekünk a gyakorlatban ez az életmód. Közben sok más kezdeményezést is meglátogattunk, és kerestük a helyünket, ahol letelepedhetünk.

Abban az évben ismerkedtünk meg a permakultúra fogalmával, és annyira fellelkesített bennünket, hogy el is végeztünk egy tanfolyamot Baji Béla és Kardos Etelka vetezésével. Ugyanígy egy Székelyföldön megszervezett kalákán ismertük meg a gyümölcsészeti mozgalom elvrendszerét, módszereit. Ez egy magyar hagyományokkal bíró, hasonlóan ökológiai alapokra helyezett élettér kialakító rendszer.

2007-ben vettük meg házunkat Nagyszékelyben.Már éltek itt hasonló gondolkodású családok. Hozzájuk kapcsolódtunk.

2008-ban kezdtük a gyakorlatba átültetni a tanultakat.

2009-ben konkrét célunkká vált egy permakultúrás erdőkert kialakítása, melyen azóta is munkálkodunk családilag. Ezen belül a tájfajták megőrzését is szívügyünknek tartva megpróbálunk minél többet begyűjteni a környékünkből vagy más tájegységből kipróbálni, vajon jól érzi e magát nálunk. Sok fajtát tartunk fenn, hogy ne csak megőrizve legyenek, hanem használva is. Ez egy fontos hagyományőrzési terület. Ezáltal tudjuk biztosítani étkezésünk változatosságát, teljességét.

Kis csapatunk 4 családból állt ekkor, és megfogalmaztuk törekvéseinket. Nagyszékelyi KÖRTE (Közösségi Önellátásra Ráhangoló Tudatos Együttműködés) néven azóta is működünk, bár az alapítók közül már csak mi élünk itt. (Többen csatlakoztak azóta, és a faluban többen is szimpatizálnak céljainkkal.) Bemutatkozásunkat elolvashatod az Élőfalu Hálózat honlapján, mivel kezdeményezésünkkel kapcsolódtunk a Hálózathoz. www.elofaluhalozat.hu

Ettől az évtől kezdve minden évben fogadtunk önkénteseket, akik belekóstolhattak ezáltal ebbe az életformába. Sok barátot szereztünk, kiterjedt kapcsolatrendszerünk van az országban, mely ugyancsak nagy segítséget jelent bizonyos élethelyzetekben. (Jó példa erre második gyermekünk születésének élménye. Ide kattintva elolvashatod!)

2011-ben született meg első gyermekünk, Arikán (lányunk). Érkezése rámutatott, hogy ezt az életformát, amit élünk, valahogyan tovább kell adnunk majd. Az általunk hozott családi mintákat át kellett alakítanunk magunkban, hogy számára biztosabb alapokat teremthessünk. Hisszük, hogy egy szerény, de kiegyensúlyozott lelki fejlődést segítő életformában lehet egészséges gyermeket nevelni, aki később talpraesetten tudja majd az elé kerülő akadályokat megoldani.

2014-ben egy pár fő (köztük én is) létrehozta a tájfajták megőrzése és hatékony terjedése, cseréje érdekében a MAGHÁZ közösségi magcsere hálózatot. Érdemes meglátogatni!

2015-ben megszületett második leányunk Rege Hajna. Az ő érkezése kapcsán igazán megtapasztalhattuk, hogy amit 2007 óta építgetünk, az milyen megtartó erővel bír. Olyan mint egy pókháló, mely alig látható, de fenn akadsz benne.

2016 januárjában a KÖRTE elhagyta nevét, mert már nem fedte le a valóságot. A korábbi csoportosulásban pedig nem volt elég erő, hogy hosszas egyeztetések árán újra megfogalmazza céljait és hogy mik vagyunk. A családok továbbra is itt élnek, többen próbálkoznak új csírákból közösségeket indítani, többen pedig a faluközösség egységesítésén fáradoznak.

Minket elragadt a permakultúra irányából az alkalmazkodó gyümölcsészet, majd bekúszott az életünkbe az antropozófia, és vele együtt a waldorf pedagógia és a biodinamikus gazdálkodás is.