Áldott menedék

AZ EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETE

Szünet

A tavasztól őszig tartó aktív időszakban csak nagyon indokolt esetben fogok feltenni újabb bejegyzéseket. A télen folytatom az Ez történt velünk sorozatot.

A gyümölcsészet témakörében nyár végétől újabb programok várhatók, ezeket feltétlenül közlöm. Ha valaki közvetlenül szeretne a programokról értesülni, elérhetőségünkre küldjön egy levelet, és a tárgy sorába írja be a "csoportlista" jeligét.

Gyümölcsészet 2009

Először 2006-ban mentünk ki Erdélybe Lantos Tamásék szervezésében egy Gyümölcsész kalákára. Megismerkedtünk Székelydálya református lelkészével és kedves családjával. Nagyon mély benyomást tettek ránk. A templomkert rendbetétele során pedig sokat tanultunk az idős fák és  a vegyes gyümölcsös gondozásáról.

2009-ben Attila és "a mi Gáborunk" újból részt vettek az évente megszervezett kalákán. Nagy élményekkel tértek haza, jó csapat gyűlt megint össze.

Ugyanebben az évben az Ormánság Alapítvány szervezett egy Gyümölcsész képzést. Erre én iratkoztam be. Tanultunk sok mindenről, ami a gyümölcsény kialakításahoz kapcsolódhat, oltani, metszeni is. Ezt a körtét én oltottam a tanfolyamon, és még ezen kívül egy körtét. Mindkettő megeredt, és most kezdenek majd virágozni, teremni.

Tanulmányutak is szerepeltek a programban. Voltunk például Pölöskén a gyümölcsfajták vizsgálatával foglalkozó intézetnél éppen cseresznyeéréskor.

Meglátogattuk Kovács Gyulát, aki azóta az Őrség régi gyümölcstájfajtáinak megmentésére való törekvéséért díjat is kapott. Megnéztük gyümölcsös kezdeményét, melyet ezekből a fajtákból oltott fácskák alkottak, belekóstolhattuk 19-féle pálinkájába, melyek mindegyike egy-egy fajta körtéből készült.

 

A Drávafokon szervezett programok java részén részt vehetünk gyümölcskóstolón az ínyencek nagy örömére:

A présház felújítása

2009 tavaszán tehát előzetes egyeztetések után megérkezett Gábor. 23 éves volt akkor, de már 18 éves kora óta elindult, hogy megtalálja a helyét a világban.

A présházat, amit lakhatásra felajánlottunk neki, előző évben vettük meg. A völgy vége tavasszal így nézett ki:

A présházhoz tartozó terület a domboldalon végighúzódó vékony csík parcella, melynek a ház mögötti meredekebb részén egykor tőkés szőlő volt, de ennek már csak egy-két hírnöke látszott. A ház előtti rész pedig konyhakertként működött valószínűleg. A ház tetőjavításra várt. Az előző tulaj már megvette az új cserepeket is, de nem jutottak el a cseréig.

Bent még ott voltak a borászkodáshoz használatos eszközök. Látszik a tető rossz állapotából eredő beázás is. Ezeknek a tömésfalú házaknak a víz szokta a halálát okozni!

 

A legfontosabb munkálatok között volt a pince tetejéről levágni a sok fát, melyek már igencsak megindultak, és félő volt, hogy gyökerükkel benőnek a pincébe, és tönkreteszik. A fakivágás megalapozta Gábor első adag tüzelőjét is.

A falak vizesedését megakadályozni és vízkiadását segíteni azzal próbálták, hogy onnan is kiszedték a fák egy részét, melyek nagyon közel voltak a falhoz, és a falat teljesen kiszabadították a földből.

A ház egyik feléről kiszedett földet pedig teraszok kialakítására használták a másik oldalon.

A kitisztított oldal a ház északi fele, ahová a széltől való plusz védelem érdekében és a fa és szerszámok tárolására egy kis tárolót is készítettek nem hétköznapi technikával. Első lépésként amilyen gyorsan csak lehetett, még a fák fakadása előtt megszedték a vesszőket a fonáshoz. (eperfa, gyalogakác, ostorfa és fűz) Ezt a hűvös pincében tárolták a fonásig.

A fonás után rákerült a tető fa része, majd a cserepek.

Végül besarazták a fonott falat, és íme:

A sarat a domboldalból vályták, és a ház udvarán alakították ki a sarazógödröt.

Ez év végére Gábor teljesen berendezkedett, és nagyon izlésesen oldott meg dolgokat sokszor pénzmentesen. A rossz cserepekből, melyek lejöttek a tetőről, épített egy benti kemencét és sparheltet. Bontott téglából és deszkából összerakott egy kis polcot. A képen látható saját készítésű dobja is.

Gábor azóta is itt él, de már sok dolgot átalakított a tapasztalatai fényében. Jó gazdája a területnek, a szomszéd présház tulajdonosok is örülnek, hogy területeik és épületeik állandó felügyeletet és más pozitív hatásokat is élveznek Gábor jelenléte kapcsán.

Ez történt velünk 2009-ben

A legnagyobb változás szerintem ebben az évben az volt, hogy egy kedves ismerősünk - akit Nagyszékelyben ismertünk meg egy másik család révén - élt az általunk felkínált lehetőséggel, és beköltözött a présházunkba. "A mi Gáborunk" - ahogy nagyobbik lányom elnevezte - Attila segítségével szépen rendbetették az előző évben megvásárolt, állagát tekintve veszélyben lévő, megmentésre szoruló présházat. A felújításról és Gáborral kapcsolatos további témákról külön bejegyzést találsz itt.

Attila és Gábor elmentek tavasszal a Gyümölcsészmozgalmon belül megszervezett erdélyi kalákára, és én ugyanebben az évben elvégeztem egy gyümölcsész tanfolyamot. Erről Gyümölcsészet címszó alatt külön bejegyzéseket olvashatsz. Kattints ide!

Egy pár tavaszi képpel indítok, hogy látszódjon a terület egyben:

A kert egyre jobban elrugaszkodott a hagyományos konyhakerttől, újabb ötletek, kísérletek öltöttek testet a gyakorlatban. A borsó támrendszere, természetes vadvirágos foltok meghagyása élőhelyteremtés céljából stb.

Az ősszel letakart területről tavasszal csak lehúztuk a takarást, és lazítóvillázás után már húztuk is ki a sorokat.

Újabb két langyoságy és egy kőágyás készült el.

Megépült egy újabb monumentális fonott komposztáló.

Ebben az évben is haladtunk kicsit a ház kialakításával, főleg a pajta utómunkálatai vártak még ránk. Kialakítottunk benne egy nyárikonyhát, hogy kényelmesen elférjünk a befőzések alkalmával, ne a lakást fűtsük és hogy szállást tudjunk biztosítani képzések és önkéntesek fogadása alkalmával.

Megépült a kinti zuhanyzó is édesapám segítségével.

Először üríthettük ki a kinti alomszék érett fekálkomposztját, és meglepő volt, milyen jó minőségű földet kaptunk. Ezt a fáink alá hordtuk ki a tányérozás után.

A tornác előtt is kialakítottunk egy kis "kertet" olyan növények számára, melyeknek jót tesz, hogy naponta rá tudunk nézni és közel van a locsolóvíz is. A téglaszegélyt sárral kötötték össze. Gábor segített a kivitelezésben.

A Nagyszékelyi KÖRTE ekkor még csak 5 háztartásból állt, így szoros kapcsolatot tudtunk mindenkivel ápolni, és sok dologban együtt tudtunk működni. Ilyen volt a kútjaink kitakarítása, melyet körbesegítéssel oldottunk meg. Itt éppen Gábornak segítünk a présházhoz legközelebb álló közkutat kitakarítani, hogy tudjon honnan vizet hordani.

A kertből bőséges termést szüreteltünk le, és nem csak mennyiségét tekintve volt látványos, hanem változatosságát tekintve is. Ízelítőül néhány kép.

Ebben az évben kezdtünk el nagyobb léptékben aszalni nem csak gyümölcsöt, hanem zöldséget is. A Nap abban az évben sokat segített!

A beindult Magyarok vására kezdeményezés környező helyszíneire megpróbáltunk feldolgozott termékeinket árusítani, és közben népszerűsíteni tevékenységünket is.

Ebben az évben több rendezvényt is  szervezett a Nagyszékelyi KÖRTE permakultúra, önellátás, kertészkedés, magfogás témaköreit érintve. Alkalmaztuk Baji Béla módszerét a "sétálva tanítást". A tudásátadást akkoriban pénzmentesen képzeltük el, visszasegítéses rendszerben.

Ez történt velünk 2008-ban

A 2007-es év kertészeti tapasztalatai alapján arra a döntésre jutottunk, hogy muszáj tápanyagot pótolnunk, mert a talaj nagyon ki volt zsarolva, a löszfal omlása és a régi házak falának anyaga is mind el volt a területen terítve. At első faültetések során szembesültünk vele, hogy 80 cm mélyen viszont gyönyörű termőföld van.

Három stratégiát próbáltunk elindítani. Az egyik a magaságyások kialakítása, melybe jó minőségű földet próbáltunk hordani, a másik pedig a kert egyik felének megtrágyázása, a harmadik a kaszáló területén kertfoltok kialakítása volt.

 

A magaságyások falának több anyagot is kipróbáltunk. Deszka, fonott fal, terméskövek.

A kép hátterében egy fonott komposztáló "komplexum" látható. Komoly tervezés alapján készült.

Itt látható az úgy nevezett káposztáskert a patak partján. Ezt a területet úgy törtük fel, hogy egy évig takaróanyagot hordtunk rá. A módszert Drávafokon láttuk először Lantos Tamáséknál. A módszer működik!

 

A trágyázott terület vetéstervét lelkes kezdőkként lerajzoltuk, folyton jegyzeteltünk. Egy panorámaképen örökítettem meg. Igyekeztünk elvonatkoztatni az egyenestől.:

Mivel Magyarországon kevés permakultúrás kert látható, ezért nekünk kell kikisérletezni az újításokat. Szerencsére a kutató hajlamunk itt nagy segítséget jelent.

Nagy téma például a társítások hatékonysága: (burgonya lóbabbal, sárgarépa hagymával stb.)

De az öntözés is komoly megoldandó feladat:

Az öntözésre kipróbáltuk a PET palackokat fejjel lefelé, mely közvetlenül a növény gyökeréhez vezeti a vizet, így jobban hasznosul. A tavalyihoz képest sokkal élettel telibb, nagyobb zöldségeket termesztettünk így.

Attila épített egy langyos ágyat a palántaneveléshez. A képre kattintva megnézhetes a folyamatot képsorozatban.

palánták

Ez év tavaszán készült el édesapám segítségével a komposzt toalett (alomszék) és a hozzá tartozó fonott komposztáló.

Készült egy benti is. Egy hokedlit alakítottunk át. Kezdetben főleg télen használtuk, aztán amikor várandós voltam, és nagyobb lányunk szobatisztasága óta rendszeres használatban van.

 

A komposztálókkal és komposzt toalettekkel próbáltuk tehát megalapozni a területünk rendszeres tápanyag utánpótlását. Ezen kívül az önkormányzattal sikerült megegyeznünk, hogy a közterületeken levágott zöldet és összehúzott lombot ne égessék el, hanem hozzák el hozzánk. Ezek egy része alkalmas volt takarásra, más része komposztálásra. Cserébe kaptak érett komposztot.

 

A tájfajta megőrzést is fontosnak tartjuk, és ebben az évben bele is lendültünk. Íme:

 

 

Mindig szánunk rá időt, hogy túrázzunk a határban, hogy felfedezzük élőhelyünk adottságait, gyűjthető növényeit, termő gyümölcsfáit stb.

És amit tudunk, a természet adta anyagokból megpróbáljuk el is készíteni. Ebben az évben kezdtem el a kosárkötés rejtelmeit tanulmányozni, és azóta is évente egyszer legalább gyakorolom.

Ez történt velünk 2007-ben

Nagyszékelyben először 2006 őszén jártunk, hogy meglátogassunk néhány ismerős családot. Nagyon érdekelt bennünket, hogy elmeséléseik az életmódjukról hogyan is néz ki a gyakorlatban. Nagyon hitelesek voltak a tapasztalataink szerint. Ez ritkaság volt. Sok helyen erősebb a marketing, mint a tényleges tett.

Hitelességükön túl választott tudatos egyszerűségük is nagyon illeszkedett az elképzeléseinkhez.

A falu elhelyezkedése, építészete, hangulata egyből melegséggel töltött el, megszületett az "otthonérzés" bennünk, amit már nagyon vártunk egy-egy élőhelyünknek kiszemelt hely kapcsán, de itt éreztük először. Szerintünk ez nagyon fontos, hogy ne csak családok miatt költözzön valahová az ember, hanem az otthonérzés adja meg azt az alapot, hogy kitartunk választott élőhelyünk mellett, bármi is történjen, és tenni is akarunk fejlődéséért, nem csak lepusztítjuk azt.

Az egyik családnak volt egy eladó háza telekkel. Megnéztük, és beleszerettünk:

2007

A lakórész lakhatatlan volt a beázások okozta mennyezethiány miatt, és a pajta tető is korhadás végett kezdett a tetején szétnyílni. 2007-ben tehát az építkezésre helyeztük a hangsúlyt, de a kertészkedést is elkezdtük a tapasztalatok gyűjtése és élelmünk megtermelése érdekében.

A kép a löszfal tetejéről készült. A kertben nincsenek fák, előző évben gabona volt, de nagyon gyomos maradt, főleg aranyvessző uralkodott rajta. Az út túloldalán látható kaszálón pedig két három nagyobb fa áll.

A kert kialakítása a hagyományos struktúrához hasonlított. Látszik, hogy a telkeken régen állt házak falának löszös agyagos földje nem igazán tápanyagdús. A növények aprók és fakók. Egyértelmű a tápanyagpótlás szükségessége.

A képen zöldtrágyának vetett növény látható.

Találtunk egy löszfalba vályt pincét, melyet érdemes volt még kiásni az elé omlott föld mögül. Egy jó barátunk, Moha "bácsi" is segített benne.

Kiderült, hogy borospince volt. Kitakarítottuk, és azóta is itt tároljuk a télire tárolt zöldséget, gyümölcsöt.

Kaptunk egy kis pulit, Szurtost.

Év közben kitaláltuk, milyen termékeket fogunk előállítani, és eladni. A dizájnra is nagy hangsúlyt fektettünk.

A nevünket és a hozzá tartozó logót már akkor megálmodtuk, de csak 2015-ben kezdtük el használni.

A logó első ránézésre egy háznak tűnik, mely az otthon melegét sugározza, de a teteje valójában egy imátkozó ember két keze, és az ima hatására megjelenik a fény, az áldás. Így lett ez Áldott menedék!

 

Sokat dolgoztunk a házon, de télire sikerült az albérletből átköltöznünk már saját házikónkba. A házban nincs víz, csak áram. Két helységben lakunk jelenleg is, de a kezdeti túlzsúfoltság évről évre javul.

Juhász Rege Hajna (2015.01.24. 16:50)

Regéről képeket és videókat nézhetsz, ha a képekre kattintasz.

2015-ös képek

Videók

 

Juhász Arikán (2011.09.23. 22:38)

Arikánról készült fotókat és videókat tekinthetsz meg,

ha a képekre kattintasz.

2012-es képek

 

2013-as képek

 

2014-es képek

2015-ös képek

 

Videók Arikánról 2012-2015

„Haj REGE rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen” (Szülés és születés élmény kisközösségek támogatásával)

(Az Élőfalu Hírlevél 2015 év márciusi számában leközölve)

Mikor első gyermekünket vártuk, megfogalmazódott bennünk az elképzelés, hogy minél természetesebb körülmények között szeretnénk megszülni. Pont abban az évben alkották meg az otthonszülést szigorító rendeletet, így hiába jártam a bábákhoz felkészítő alkalmakra, egy idő után kiderült számomra, hogy nem fogok találni olyan bábát, aki ebben a helyzetben merne segíteni. Ez mellett saját félelmeimmel és határaimmal is meg kellett küzdenem. Mivel nem tudtam elképzelni, hogy hozzáértők nélkül hozzam világra gyermekemet, ezért hát maradt a kórház. Elmentünk családilag feltérképezni a lehetőségeinket, és megnyugtattak minket, hogy lehetőség van apás szülésre, vannak alternatív vajúdást segítő eszközeik, és ha mi olajozni, masszírozni szeretnénk, nem állnak utunkba, de a kórházi protokoll (gátmetszés, fekvő helyzetben szülés gépre kötve stb.) azért fontos! Elhitettük magunkkal naivan, hogy van tehát esélyünk arra, hogy a kórházban szakemberek felügyelete mellett tudunk majd szépen szülni. Sajnos nem így lett! A szervezetem szép lassú folyamatba kezdett, ami az orvos szempontjából túl lassú volt. Folyamatos harc kezdődött el közöttünk, hiszen neki az volt az érdeke, hogy a baba minél előbb kijöjjön a hasamból. Ellenkezéseinket úgy fogadta, mintha 40 éves szakmai gyakorlatát vettük volna semmibe.

A hosszasan elhúzódó harc és a szülés (étlen és szomjan) nagyon kimerített, az izmokat is érintő hatalmas gátsebem is begyulladt…Egy panel épület harmadik emeletén kellett a gyerekágyi osztályon 5 napot eltöltenem. Az elitélő környezetben depresszió lett úrrá rajtam, ahogy visszagondoltam a szülésre, az a gondolat erősödött bennem, hogy talán viselkedésemmel veszélyeztettem gyermekem életét. Úgy éreztem magam, mint egy hadi rokkant, aki lélekben megtört, testileg meg csak vonszolni tudja magát. Olyan élmény volt ez számomra, hogy átéreztem, ezt a harcot már szülés előtt kellett volna megvívnunk, hogy ne kórházba kényszerüljünk a végén. Nem is csodálkoztam már rajta, miért van sok család, akik megállnak egy gyermek születése után a családalapítással, miért szeretnének császárral szülni a nők stb.

Szeretném megosztani mindenkivel, második gyermekünk (Juhász Rege Hajna) érkezésével kapcsolatos élményeket, mely komoly elhatározást kívánt az egész családtól. Mikor megtudtam 2014 májusában, hogy újból gyermekáldás elé nézünk, akkor az öröm mellett egyből egy rossz érzés is előkerült. Attila rám nézett, és egyből tárgyilagosan kijelentette: „Nem szeretném, ha kórházban születne!” Nagyon örültem ennek a mondatnak. Ezek után nem éreztem azt, hogy rákényszerítem a családomra a sok szervezést és utazást igénylő alternatívát, hanem vállvetve fogjuk végrehajtani a tervet. A tervet nagyon sok ember segítette a 9 hónap alatt, akiknek most szeretnék megemlékezni tetteikről és köszönetet mondani nyilvánosan.

Az egész történetet ott szeretném kezdeni – melyre többen emlékezhetnek – hogy 2014. áprilisában páromnak megsérült az egyik keze. Mivel látszott, hogy a gyógyulása az egész nyarat érinti majd, ezért felhívást tettünk közzé. Segítőket kerestünk, akik tudnak 2 hetet ránk szánni az életükből. Az eredeti terv az volt, hogy én csinálom a kertet Attila helyett, a segítő pedig a háztartás vezetésében segédkezik. Májusban azonban kiderült, hogy várandós vagyok, ennél fogva még jobban támaszkodtunk a kívülről kapott segítségre. Szeretném név szerint is felsorolni őket:

Fejes Anett és édesanyja (Budapestről), Róka Emese (MAG-falváról tudott nekünk mesélni), Máté Gyopár és Straub Erika (Varázshangyák közössége), Valkai István és Baja Krisztina (Kecskeméti MÁK mozgalom), Németh Erika (Szolnoki Waldorf Iskola tanára), Fenyvesi Sarolta (Visnyeszéplak), Czicze Hajnalka és Plachi Attila (Pandal Egyesület, Kóspallag) és Huberné Haraszti Cecília és férje, Ervin (Anasztázia közösséget kereső természetgyógyászok).

Szeretném nekik megköszönni mindazt, amit magukkal hoztak szerény hajlékunkba, amit két hét alatt megosztottak velünk magukból és a sok segítséget, amit ezen felül nyújtottak. Felbecsülhetetlenül értékes emberekkel ismerkedhettünk meg személyükben, és mint a cím is sugallja, többük valamilyen közösséget is képviselt.

A nyár folyamán próbáltunk utána járni az alternatív szülési lehetőségeknek. Sok ember javasolta Vincze Felíciát, aki az országban egyedülálló módon létrehozott egy születésotthont Hódmezővásárhelyen. Hamar elvetettük ezt az ötletet, hiszen Hódmezővásárhely tőlünk nagyon messze van, és a tömegközlekedés is rossz abba az irányba. Aztán mivel nem találtunk mást, mégis visszakanyarodtak gondolataink ehhez a ponthoz. Annyira nem akartunk kórházban szülni, hogy minden erőnket végül arra összpontosítottuk, hogy legalább megpróbáljuk a lehetetlent.

Felvettük Felíciával a kapcsolatot, és családilag elutaztunk, hogy megnézzük magunknak az általa felkínált szolgáltatást, magát a helyet. Itt kell megemlítenünk Fábián Imrét, aki a Nagyszékelyi Hírmondóban felhívta a lakosság figyelmét, hogy előzetes egyeztetéssel bárkit elszállít a megadott helyre útiköltség árában, mert nagyon szeret vezetni. Hát mi elég jól kihasználtuk ezt a lehetőséget. Nélküle ezt a távolságot nem tudtuk volna ilyen sokszor áthidalni. Köszönjük Imre!

Az első találkozás Felíciával nagy hatást gyakorolt ránk, tudtuk, hogy ezt kell választanunk. Mivel ez nem egy bentlakásos otthon, ezért a másik kulcskérdés a szállás volt az utolsó 3-4 hétre, amikor már hetente kellett vizitre járni. Felvettük a SZÖSZ közösséggel a kapcsolatot, és szállás után érdeklődtünk. Nagy Tamásék éppen fel tudták ajánlani felújított, de még berendezetlen tanyájukat, és mivel ez a mi nagyszékelyi komfortfokozatunknak megfelelt, ezért elfogadtuk a felajánlást.

Karácsony után családilag költöztünk le tehát Ópusztaszerre úgymond szülési szabadságra. A SZÖSZ közösség ott létünk alatt nagyon sok segítséget nyújtott. A szállás, a vizitekre történő bejutás, bevásárlások, a születésotthonba történő bejutás szüléskor és hazaszállítás szülés után, és ami a hab a tortán volt, hogy még komatálat is szerveztek nekünk egy hétig. Tamást és családját áldja meg a jó Isten minden jóval. Köszönjük a SZÖSZ minden tagjának az önzetlen segítséget, hiszen volt, akivel most találkoztunk először! Nem tudom, lesz e lehetőségünk viszonozni ezt a páratlan odaadást, amivel náluk találkoztunk. Hála Istennek részt vehettünk náluk a regölésen, így legalább ezúton erősíthettük őket, hogy kívánságaik biztosabban célba érjenek.

A szülés egy feledhetetlen élmény volt a kórházi élményekhez viszonyítva. Bábáim nem sürgették a folyamatot, türelmesen figyelték a természet lüktetését bennem, és az érzéseimre hagyatkozva segítettek, amikor kértem. Akkor és ott minden értem és a gyermekért történt, amit manapság az ember már nehezen tud elképzelni, de azért hamar hozzá tudnék szokni. Elképzelem, hogy hol tartana az emberiség, ha ilyen odafigyelést és megbecsülést érezne minden nő. Mennyire bátorítólag tudna ez a közeg hatni az emberre, és hogy milyen erők tudnak ilyenkor felszabadulni, azt nem lehet leírni szavakkal. A szülés után négy órával már a szállásunkon voltunk, és nagy megnyugvás volt, hogy nagyobbik lányunkkal együtt térhetünk nyugovóra. Köszönjük mindazt a jót és különlegeset, amit megélhettünk veletek és általatok. Drága Felícia és Rita. Köszönjük diszkrét és bátorító jelenléteteket a szülés idején.

Köszönöm a családomnak, hogy támogatták és aktívan részt vettek tervünk kivitelezésében. Attila édesanyja például leutazott Ópusztaszerre, hogy segíthessen a szülés előtti és utáni hetekben.

Köszönöm Attilának, hogy szeretettel vesz körül, hogy végig velem volt a szülésnél, és hogy 3 éves leányunkkal együtt sok házimunkát átvállalt erőn felül a gyerekágyi időszakban.

Köszönetünket fejezzük ki a Nagyszékelyi KÖRTE közösség minden tagjának és minden velünk szimpatizáló falubelinek, hogy segítettek minket, aggódtak, érdeklődtek, imádkoztak értünk távollétünkben. Külön megemlíteném Nyéki Gábort, aki etette háziállatainkat, fűtötte a házunkat, és a Brandner családot, akik a postánkat átvették, befizették csekkjeinket és hazaérkezésünk után pedig komatálat szerveztek nekünk.

 

Köszönöm Istenem, hogy ennyire szeretsz minket, hogy ezt átélhettük segítségeddel, és erősítetted hitünket általa. Imáink hatására a felmerülő akadályokat elgördítetted mindig utunkból.

Köszönjük a sötét oldalnak, hogy kételyeket, rossz, vészjósló álmokat kaptunk, mellyel dolgoznunk kellett, próbára tette hitünket, de végül meg is erősítette azt!

 

Utólag végig gondolva úri huncutságnak tűnik, hogy szinte folyamatos megbecsüléstől övezve élhettem meg a várandóságomat és gyermekem születését. Megélhettem egy olyan felemelkedést, amit manapság a futószalagok korában kevesen mondhatnak el. Ez egy igazi közösségi élmény volt, melynek sarokköveit a Jó Isten helyezte el.

 

Bócsó Renáta

Nagyszékelyi KÖRTE tagja

 

 

 

Nagyszékelyi magbörze 2015. március 5.

Blogunk elkészülése előtt szerveztünk egy magcsere lehetőséget kicsiny falunkban. Íme a plakát szövege:

Magbörze

 

Március 5-én 16 órától az Iskola épületében

megrendezésre kerül az idei mag csere.

 

A rendezvény lehetőséget kínál arra, hogy a nagyszékelyi és környékbeli kiskert-tulajdonosok találkozhassanak, megismerjék egymás bevált kertészeti fajtáit, és kicserélhessék a magokat illetve a hozzájuk kapcsolódó kertészeti tapasztalatokat is.

 

A magbörze ideje alatt diavetítőn mutatjuk be kiskertben termeszthető növényeink változatosságát.

Idén egy előadással is színesítjük a programot!

17 órától Juhász Attila tart rövid előadást a biológiai növényvédelem már létező vívmányairól „Élő készítmények” címmel.

 

Akinek van saját fogású, életképes vetőmagja, melyet szívesen ajánl másoknak kipróbálásra, kérjük, ne hagyja otthon!

Mindenki hozzon magával tasakokat és tollat!

 

Várunk minden érdeklődőt programunkra!

 

Nagyszékelyi KÖRTE

 

Élménybeszámoló:

A hangulat nagyon családias volt. Sok kisgyerekes család volt jelen, a babák kézről kézre jártak. Főleg a beköltözött családok képviseltették magukat, a régi lakosok távolmaradtak. Volt néhány család, akik más településről érkeztek, és nagyon érdeklődőek voltak. Jelenlétüknek különösen örültünk.

Nagy tapasztalat volt, hogy a programban kevés időt hagytunk a magcserére, így az előadás nagyon eltolódott, későn tudtuk elkezdeni, annyira csereberéltek az emberek. Ezért sokan nem is tudták végighallgatni, mert menniük kellett haza. Akik viszont végighallgatták, úgy érzem, hasznosnak ítélték meg.

Az előadás kép és hanganyagához kattints ide: itt megtalálod.