Áldott menedék

AZ EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETE

Élménybeszámoló a Gyümölcsész tanfolyamról

Lezajlott a „Gyümölcsészháló” projekt Tolna megyei tanfolyama Kisszékelyben. A három hétvégét felölelő, 35 órás képzésre 31 fő jelentkezett be, ebből legalább 14-en Kisszékelyből és a szomszédos településekről. Vannak olyanok is, akik felvállaltak egy fél országot átszelő utazást az itt elhangzó ismeretekért. Ezek az adatok alátámasztják, hogy van igény a fenntartható, alternatív megoldásokra mind életmódunkat, mind gazdálkodásunkat, természethez való viszonyulásunkat illetően.....

Beszámolónk teljes változatát, a "Sikeres volt a Tolna megyei gyümölcsész tanfolyam" című közleményt ide kattintva lehet megtekinteni.

Szeretném megosztani egyik tanfolyami résztvevőnk beszámolójának részletét is:

"A tanfolyam alkalmával rendkívül kreatív, sokoldalú és újító emberekkel volt lehetőségem találkozni, és nagyszerű érzés volt tapasztalni a kollektív szeretetet, mert van lehetőségem összehasonlítani a budapesti és a kisszékelyi elfogadást és  támogatást amiben részesülhettem. Köszönöm, hogy budapestiként is fontosnak érezhettem a jelenlétet a tanfolyamon.

Sok mindent tanultam és hallottam, amit fogok tudni majd alkalmazni a földön, ahol egyik nagyszülőm él. Ha nehézkesen is, de fenn tartja a területet és időhiányában is tudom, hogy fogok tudni neki segíteni, mert a földi léptékekben mért változáshoz sok idő kell, és ezt támogathatom akkor is, ha nem vagyok minden nap a kertben. Igaz, szívem szerint nem így tennék, hiszen amióta az eszemet tudom, a kertben, a természetben érzem jól magam. Csodás érzés órákon át egy növényt figyelni, elveszni az ő körforgásukban.

Láttunk "bagoly fát", ahol nyolc baglyot számoltunk össze. Nagy élmény volt nekem és szerintem a baglyoknak is. Ennyire közelről nem láttam ilyen sok bagoly köpetet sem. Érdekes volt látni amit az ember okoz a földön sok éves tevékenysége során: ami régen út volt, most beszakadt lösz völgy.

A helyi termékekből készült ebéd fogyasztásakor táncolni tudtam volna a ízek örömétől, annyi szeretet, élet és bőség volt mindenben. A második hétvégén úgy készítették el a levest, figyelembe véve a gluténérzékenységet, hogy én is tudjak enni belőle és számomra ez nagyon megható volt, hiszen nem találkoztam még ilyen figyelmes emberekkel.

Nagyon hív a szívem vidékre de még nem látom a hogyant de az is  eljön majd remélem minél hamarabb.

Köszönöm a lehetőséget és remélem találkozunk még."

Evelin

Amikor kisegérré változtam...

Fontosnak tartom, hogy a gyerekek a fenntarthatóságról, természetszerű gazdálkodásról és az ezekkel kapcsolatos fontosabb témákkal kapcsolatosan kapjanak impulzusokat. Ilyen téma például a növények magjainak ismerete, használata és a morális hozzáállásunk. Éppen ezért január 20-án, egy csütörtöki napon bementem a nagyszékelyi óvodába. Arikán lányom jár ide, és aktív szülőként próbálok néha bekapcsolódni a csoport életébe valamilyen hasznos témával.

Először  2014. őszén a komposztálás világnapja alkalmából jelentem meg, amikor Erzsi óvó nénivel együtt kitaláltuk, hogy csinálhatnánk a gyerekekkel közösen giliszta terráriumot egy 5 literes üvegből. A gyerekek etethetnék az állatokat, és egyben megfigyelhetnék életüket, járataikat. Na persze éppen Regével voltam várandós, úgy hogy még a gilisztákért sem tudtam lehajolni, így sok hasznomat nem vették akkor az ötlet felvetésén túl.

Most hogy Rege már egy éves múlt és épp a nagymama látogatása is kapóra jött, újból bementem az oviba. Erzsi óvó néni elmondta, hogy épp a telet dolgozzák fel különböző szempontokból. Mi mint kertész beállítottságú elvetemült emberek úgy tűnik, nehezen vesszük rá magunkat, hogy elvonatkoztassunk a magoktól. Így a tél kapcsán is csak a növények magjai jutottak eszembe. Na, jól van, a téma adott, de hogy lehet erről beszélni az óvodásoknak?

Nagyon jó volt, hogy elolvastam az "Óvodások környezeti nevelése" című könyv fontosabb, idevágó fejezeteit. Így megtudtam, hogy a mese és a játék a kulcs a gyerekeknél. Miután íly "széleskörűen" kiképeztem magam:), megszületett egy mese, melyet ajánlok  mindenki figyelmébe.

Fontosnak tartottam, hogy úgy építsem fel történetemet, hogy több szempontból körüljárjuk a magok jelentőségének kérdését, és hogy láthassák, milyen fontos a helyes hozzáállás ehhez a témához. Mindezt úgy hogy érzékeltettem, nem kioktatni szeretném őket, inkább a segítségükre vagyok szorulva. Hiszen néhány tapasztalatom okot adott a bölcs következtetések levonására, de koránt sem kaptam minden kérdésemre választ.

A mese után pedig jöttek a feladatok. Megnéztük a magokat minden irányból, segítettek nekem abban, hogy melyik milyen növény magja, hogy honnan tudja a mag, milyen növénynek kell lennie, melyiket hogy hasznosíthatom, melyiket adjam madárnak, melyiket ehetem meg.

Bevallom, nem vagyok pedagógus, így nem tudtam előtte, mindent jól építettem e fel. Aggódtam, de nagyon jó volt a fogadtatás és nagy volt részükről az érdeklődés, nyitottság és segítőkészség. Ez a kaland, melyben kisegérré változtam, számomra is sok tanulságot hordoz. A legfontosabb mind közül, hogy a nagyszékelyi gyerekekre felmerülő kérdéseim tisztázásában mindig számíthatok :)

Ide kattintva meghallgathatod a hanganyagot te is!

Ez történt 2010-ben

(Az eső éve)

A természet éledezni kezdett, és rengeteg szépségével ajándékozott meg bennünket. Ebben az évben többször is volt dupla szivárvány gyönyörű fényekkel karöltve.

A sok csapadék hatására előjöttek a kucsmagombák. Ilyen év azóta sem volt!

Ebben az évben is fontam egy kosarat, hogy gyakoroljak, és hogy hasznos dolgokat hozzak létre életmódunk szempontjából. A kosár váza fűz, de díszíti veresgyűrűs som, gyalogakác és faeper is. A legnehezebb számomra megtanulni, hogy a kosár méretéhez milyen vastag vesszőket válogassak a vázhoz és a fonáshoz. A kosár formájának kordában tartását már érzem, de néha elvész a koncentrációm.

Száron részt vettünk egy Permakultúra találkozón, ahol jó volt a hangulat. Sok új emberrel találkoztunk ott, de voltak régi barátok, ismerősök is. (Azóta sokan megtalálták útjukat.) Kiemelném a Zala megyéből érkezett Almássy Bélát és Tutsek Annamáriát, kiket Béla unokahúga, Matolcsy Erzsi is elkísért. Erzsi mély benyomást tett ránk, hogy korát meghazuttoló világlátása és tenni akarása volt (van). Erősen összefonódott később vele az életünk...

Majd tanulmányi kirándulás gyanánt meglátogattuk az akkor még csak éppen épülő Valaha Tanyát. Kulcsár Balázs, a tulajdonos vezetett körbe bennünket.

Március vége táján az általam és Nagy Sándorné által szervezett kis helyi kézimunka-kör kiállítás keretében mutatta be kész alkotásait a falu lakóinak. Egy szezont záró zsúron készültek a képek a csapatról és a munkáinkról. Az alkalmakra a helyszínt a Művelődési házban az önkormányzat biztosította, azon belül pedig a nyugdíjasok termét használhattuk.

Elindult a kertben a munka is. Megnyitottuk a takarásokat, lazítottunk, gereblyéztünk, sorokat húztunk és vetettünk is. Az önkormányzat hordani kezdte a szerves hulladélokat a közterületekről, így a komposztálás is kezdetét vette. A szomszéd területekről kivágott rőzsét elhozhattuk. Amíg szárad, addig szélfogó, porfogó és élőhely, fészkelőhely, búvóhely sok élőlény számára. Aztán majd megsülnek a kenyereink is rajta.

Gábor első tele után belekezdett a kertészkedésbe, bekapcsolódott a tájfajták megőrzésébe, fák megmentésébe és leoltásába. Egyszóval józan paraszti ésszel elkezdte építeni életterét.

Sok természeti értéket lencsevégre kaptunk az ő keze alatt gyarapodó területen is.

Lakhatásáért cserébe néhány munkában segített nálunk. Például ebben az évben a pajtában építettünk a szakértelmével egy sparheltet és egy üstházat közös kéményre.

Attila elvállalta egy szürkemarha csorda rendszeres felügyeletét. Ez új élményekkel gazdagította őt, az állattartással kapcsolatos felelősségérzete és fizikai teherbírása is fejlődött ebben az időszakban.

A visszacserjésedett régi legelőről a nem szúrós cserjéket szépen kiírtották a marhák, de a szúrósával nem tudtak mit kezdeni. Ebben az évben Attila és Gábor erről a területről közös munka eredményeként termelték ki a tüzifát persze a tulaj jóváhagyásával.

Kora tavasszal, amikor a héricsek virágoznak, tettünk egy túrát az úzdi tavakhoz. Szurtost is magunkkal vittük. Gyönyörű helyeken jártunk!

Attila épített egy komposztdombot. Sok munka volt vele....Valószínűleg egy kis kertben nagyobb haszna, létjogosultsága van, mint nálunk:)

A kert májusra már "burjánzott". Vegyes ám!:)

Ez volt az első próbálkozásunk, hogy lombbal takartunk le parcellákat. A sok esőt ez jobban bírta, mint a szalma vagy széna. Nem vetettünk, hanem palántáltunk bele. Elég jól sikerült. A lombtakarás közül sok erdei faj is előkerült. pl. vadgesztenye rengeteg kelt ki, ahogy a képen is látszik.

Idén is voltak önkénteseink, nagyon jó kapcsolatokat építettünk ki velük, többen jó szívvel járnak vissza hozzánk. Reméljük, többüknek tudtunk segítséget adni vagy példát mutatni hogy (vagy hogy ne) induljanak el.

Júliusban is sok szép virág pompázik a kertünkben a rovarok örömére.

A meztelen csigák is kedvet kaptak a szaporodásra ebben a nyirkos időben.

Augusztus 20-án amikor csak tehetem, részt veszek a központi kemencénél a kenyérsütésen. Ha jól emlékszem, ebben az évben avattuk fel a kemencét, amit Velki Péter (a helyi asztalos) és helybéli segítői építettek. Sváb népviseletbe öltözve gyúrtunk, dagasztottunk. Marek volt a tűzmester, és Donáth Jordánka egykori lelkésznőnk kért áldást a kenyerekre.

A tető alatt tudtunk haladni eső esetén is, így kicseréltük az istálló hátsó falát. Gábor ebben is sokat segített!

Egész évben alig jutottunk ki a kertbe a sártól, de elmondhatjuk, hogy helyt állt a gazdaságunk. Amíg a szomszéd termőtalaja a járdára mosódott ki, uborkavetése egy méterrel arrébb kelt ki és termésének jó része tönkrement ebben az évben, mi változatos haszonvétünkre alapozva elégedetten zártuk ezt az évet. A takarásból kikelt rengeteg ragadós, bocskoros gombából sokféle ételt megkóstoltunk. Főleg levesnek szeretem elkészíteni, de tojásrántottában sem rossz.

Ősszel sok képet készítettünk az ebben az évben felszaporított fajtáinkról. Olyan nagy a változatosság egy-egy fajon belül!

Ebben az évben jártunk először a Göcsej Természetvédelmi Alapítványnál. Almásházán, Tilajújhelyen is jártunk. Meglepően tapasztaltuk, mennyire aktív csapat dolgozik Zala megyében a fenntartható rendszerek népszerűsítésén, és van közönségük is. Sok jó emberrel ismerkedtünk meg rajtuk keresztül.

Volt lehetőségünk meglátogatni Erzsit is frissen épített Jurtájában. Almássy Béla 50. szülinapján is részt vehettünk.

Oltónap és Magbörze, Kisszékely 2016. február 27. szombat