Érdekesen kezdődött el ez az év. Éppen egy családot látogattunk meg Szakályban, hogy tanácsokat adjunk nekik a frissen megvásárolt gazdaságukat illetően, amikor nagyon rosszul lettem. Émelyegtem, és hányingerem volt. Mindezt egy romlott szaloncukornak tulajdonítottam, és nagyon mérges voltam magamra, hogy megettem. Napokig kínlódtam az ágyban, amikor kezdett gyanússá válni a dolog. Kiderült, hogy gyermeket hordok a szívem alatt, és ő tett ilyen érzékennyé.:) Ez eléggé meghatározta az évünket!

Felkértek a védegylettől Kiss Csilláék, hogy segítsek megszervezni egy a tájfajták szabad cseréjével kapcsolatosan tartott nemzetközi konferencia kapcsán az első szegedi magbörzét.

Egy kisebb csapat segítette munkámat...adatlapok, dokumentálni az eddig ismeretlen magfogókat, hogy a kapcsolatokat később szövögethessük...végül rájöttünk, hogy felesleges sok papírral és kitöltenivalóval elrontani a program hangulatát. Jól döntöttünk, remek volt a hangulat, sok volt az érdeklődő a szegedi piacon mind a magyarok, mind a külföldiek részéről.

AzÓpusztaszeren tevékenykedő SZÖSZ tagjai szép feliratot is készítettek.

És persze kicsi a világ vagy túl kevesen foglalkozunk a tájfajták megőrzésével, de Zaja Pétert kérték fel, hogy készítsen egy látványos bőségasztalt a konferencia idejére, hogy bemutathassák a szervezők a magyarországi sokszínűséget. Itt főleg az alma került terítékre, mert februárban nincs túl sok más.

A kert is elindult. Télre sikerült az önkormányzat által hozzánk hordott szerves anyagok (sok lomb) segítségével szinte az egészet letakarni. Attila lelkesen veteményezett, melynek tehát első lépése volt, hogy a parcella szélére kipakolta a takaróanyagot.

A képeken jól láthatóak már a direkt ültetett gyümölcsfák, és kis botocskák jelölik szinte sündisznóhoz hasonlóvá téve a kertet a takarásból maguktól kikelt vad fafajok. Főleg vadgesztenye, juhar, mirabolán, feketedió.

Ebben az állapotban még látszott a nagykaputól a ház, de a vegetáció elindultával már ez sem olyan egyértelmű.

A dombágyás egy év alatt síkká lett...Nem baj, csakis így jönnek a tapasztalatok:). Mint látható így is bevetettük. Sok finom saláta, hagyma kelt ki benne.

Ebben az évben sok rőzsét gyűjtöttünk össze egy szomszédtól kaptuk meg. Szélfogónak beraktuk a kerítésen belül, és bíztunk benne, hogy a kertünkben élő állatok is élvezni fogják az általa nyújtott lehetőségeket.

Sok évbe telt, míg elfogyott ez a kupac rőzse a kemencében a kenyérsütések alkalmával, bár a kemence is ebben az évben készült el. Gábor nagy gonddal rakta egymás után a cserépdarabokat, míg egyszer csak elkészült.

Horváth Áron barátunk is bekapcsolódott a kemence tapasztásába.

A kertben gyönyörű volt minden. Attila nehezen tudta a lépést tartani a növényekkel, és megint beleesett abba a csapdába, hogy a tanult sor- és tőtávokra vetette/ültette a növényeket. Rá kellett jönnie, hogy egy ilyen jó állapotban lévő kertben sokkal nagyobbra nőnek a növények, mint amihez látványilag eddig hozzá voltunk szokva.

Idén próbálkozott elrugaszkodni az egyenes soroktól, amivel később nem kisérleteztünk tovább sok hátrányát tekintve...Minden esetre azért látványos!

Néhány májusi kép, melyek nagyon jól sikerültek szerintem.

Ezen a nyáron a Nagyszékelyi KÖRTE vállalta el a nyári Élőfalu Találkozó megszervezését. Pályázati háttér nélkül, sok önkéntes munkával, kevés kirótt költséggel szerveztünk meg egy nagyon jó hangulatú programot. Ami nagyon megfájdította szívünket, hogy az alapító tagok közül egy család hirtelen megtört, és elhagyta Nagyszékelyt pont a program előtt, így az ő vállalásaikat hirtelen kellett másnak megoldania.

A KÖRTE bemutatkozása során készült ez a remek kép.

Kevés kép készül rólunk, és ami készül, az sok esetben nem tetszik. De megosztom most ezt a képet, mert megfelel elvásárainknak....egyikünk sem látszik rajta igazán, mégis felismerhetőek vagyunk, és nagyon kedves:) Itt a pocakom is alakult már.

Ebben az évben, szeptember 23-án hoztam világra első gyermekünket, aki a Juhász Arikán nevet kapta. Sajnos naívak voltunk, hogy elhittük, lehet kórházban szelíden szülni, de tapasztalat volt ez is. Talán sokatmondó, ha ideírom, hogy a kórházi jegyzőkönyvbe bekerült, hogy Attila dühöngve pattogott a szülészeten...aki Attilát egy kicsit is ismeri, az vagy azt mondja - Ez erős túlzás lehetett!- vagy azt, hogy - Tényleg történhetett valami, ami kihozta a sodrából! Szegény pedig csak azért emelte fel kicsit a hangját, hogy ablakot nyithassunk oxigénért...a többit hősként tűrte:)

Ari jókor született, mert volt időnk a tél felé közeledve megélni, hogy család lettünk, és az év egy nyugodtabb szakaszában ráhangolódni egy gyermekre. A Jó Isten nagyon kegyes volt hozzánk. Köszönjük neki ezt az áldást!