A mértéktelen fogyasztás boldogtalan társadalma

A globalizáció számtalan megnyíló lehetőséget kínál, de nem láthattuk előre, milyen komoly problémákat okoz életvitelünkben. A jelen kor társadalmi és gazdasági berendezkedése hatalmas feladatokat állít az emberiség elé. Az igények egekbe emelkedése, a mértéktelen fogyasztás, az uralkodni vágyás az embert saját életterének kizsákmányolására buzdítja. Életvitele oly annyira eltávolodott a természetestől, hogy elhiszi, függetleníteni tudja magát teljesen a természettől. Manapság pedig nem csak a természeti világról, hanem az eddig támaszként jelen lévő közösségről, családról is sokan lemondanak egyéni elképzeléseiktől hajtva.

A jóléti társadalom embere számtalan életterületen kielégítheti vágyait, de mégsem boldog. Felmerül a kérdés, vajon tényleg beszélhetünk e jólétről, ha érzelmileg nem tudunk elégedetté válni? Keresik az emberek a megoldást. Vannak, akik külföldre mennek szerencsét próbálni, vannak, akik "aktivistaként" a városban próbálnak egy-egy számukra fontos ügyet hivatalos utakon megoldani, és vannak olyanok is, akik megpróbálnak eltávolodni a nyüzsgő városoktól, és kacérkodnak a vidékre költözéssel stb..

Az emberek mindhárom választás esetén a legnagyobb hibát ott vétik, hogy nem szeretnének komfortérzésüktől eltávolodni, így láthatóan csak  részmegoldásokat adnak a globális mértékűre gyarapodott problémákra.  Vegyük tudomásul, hogy végre olyan életformát kellene élnünk, ami egységesen enyhíti ezeket, és a jövőre nézve pozitív irányú elmozdulást eredményez. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy a javulás várhatóan nem a mi életünkben, hanem utódainkéban lenne érzékelhető, és ez nem szabad, hogy elvegye a kedvünket attól, hogy áldozatokat hozzunk. Úgy gondolom, az emberiség sorsa most a kezünkbe tétetett, mi tudunk tenni érte a jelenben.

 

Városi contra vidéki létforma

Egy pár éve érzékelhetően emelkedik a városból vidékre költözni vágyók száma. Sokan szinte menekülnek a városból. A városban, ahová korábban a korlátlan lehetőségek csábították őket, hirtelen a kiszolgáltatottság és egyfajta "éhezés", kiüresedés érzése uralkodik el rajtuk testi, lelki és szellemi szinteken egyaránt.

A kiköltözés megfogalmazott motivációja sokféle lehet. Saját vagy közeli hozzátartozójuk egészségi állapotának javítása, vegyszermentesebb környezetben élni, gazdálkodni, közösséghez tartozni, a rohanó, zajos, stresszes létből kiszakadva meghallani belső hangjukat, és még sorolhatnám. Sokuknak felderengenek gyermekkori emlékeik, amikor a vidéki nagyszülőknél nyaraltak. Próbálják felidézni tapasztalataikat a kezdéshez. Nem is gondolnak bele, milyen minden életterületet érintő, göröngyös útra léptek és milyen kitartást kíván majd ez tőlük.

Számtalan esettel találkoztam már, amikor a városból vidékre költözők a korábban megszokott igényszintet és életstílust szerették volna folytatni, vagy annyira a félelem határozta meg tetteiket, hogy végeredményül a lemondás szomorú tapasztalatában vergődtek, és elfelejtették megélni mindazt, amit a vidéktől kaptak cserébe. A vidéki élet más hozzáállást kíván meg, mint a városi, még akkor is, ha a modernizáció már oda is betette a lábát. Képzeljünk csak el egy állatkertben felnőtt nagymacskát, akit kiengednek a szabadba. Véleményem szerint sok hibát ejtene az ételszerzés során és az élet más területein (pl.: fajtársaival történő érintkezéskor) is, és akár hamar életét vesztené természetes élőhelyén. A városból történő kiköltözés részben hasonló nehézségeket rejt, de mi nagyobb döntési szabadsággal rendelkezünk jelenleg az említett macskához képest azzal kapcsolatosan, milyen mértékben és tempóban éljük meg a változás élményét.

Problémáinkra nem jelent majd megoldást a kiköltözés,

ha csak egyes részleteit szeretnénk kiragadni a saját boldogulásunk érdekében!

Aki nem csak kiköltözni akar, hanem egy fenntartható rendszert szeretne felépíteni, annak tehát meg kell tanulnia kompletten elfogadni a vidéki léttel együtt járó dolgokat, vagy alkalmazkodni hozzájuk, vagy megtalálni bennük a szépséget. Ezt a tanulási folyamatot gyorsíthatja meg, ha megpróbálunk kézzel fogható tapasztalatokat szerezni ezzel a létformával kapcsolatosan. Javasolni szoktuk a kiköltözni vágyóknak, hogy az ingatlanvásárlás előtt töltsenek el egy próbaévet albérletben, mert ez idő alatt sok minden kiderülhet arról, számukra a vidékre költözés alkalmas megoldás e. Másik lehetőség, hogy meglátogatnak önkéntesként olyan mintaértékű kezdeményezéseket, ahol beleláthatnak mások megoldásaiba. Olyan nagy a szakadék ugyanis a két életforma között, hogy láthatóan nem mindenki tud ilyen nagyot ugorni hirtelen.

A mi elindulásunkra is nagy hatással voltak a Magyar Élőfalu Hálózat oszlopos tagjai és az általuk képviselt kezdeményezések. Ők sok esetben több évtizedes önellátó és közösségépítő tapasztalattal a hátuk mögött, megkímélhetik az kezdőket, hogy ugyanazokat a hibákat elkövessék, mint amit ők vétettek anno a legelején vagy akár most. Bár hibákat biztosan ejtünk majd, de azokat érdemes jelzésnek tekinteni, és átgondolni az okait, nem pedig megfutamodni, feladni céljainkat. Segít átlendülni a nehézségeken, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül elképzeléseinkkel, ha érezzük a háló megtartó erejét. Fontos itt megemlítenünk, hogy mindehhez rengeteg energiát kell fordítanunk az emberi kapcsolatainkra, és ezzel együtt a megfelelő kommunikációra is. A városi zsúfoltság és az ebből fakadó feszültségek hatására az emberek elfordulnak egymástól, érzéketlenek, zárkózottak lesznek. Vidéken muszáj nyitnunk a szívünkön, hogy az új közeg bizalmatlansága szétfoszoljon és magába fogadjon.