Áldott menedék

AZ EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETE

Önkéntes Fenntarthatóság 1. rész

A mértéktelen fogyasztás boldogtalan társadalma

A globalizáció számtalan megnyíló lehetőséget kínál, de nem láthattuk előre, milyen komoly problémákat okoz életvitelünkben. A jelen kor társadalmi és gazdasági berendezkedése hatalmas feladatokat állít az emberiség elé. Az igények egekbe emelkedése, a mértéktelen fogyasztás, az uralkodni vágyás az embert saját életterének kizsákmányolására buzdítja. Életvitele oly annyira eltávolodott a természetestől, hogy elhiszi, függetleníteni tudja magát teljesen a természettől. Manapság pedig nem csak a természeti világról, hanem az eddig támaszként jelen lévő közösségről, családról is sokan lemondanak egyéni elképzeléseiktől hajtva.

A jóléti társadalom embere számtalan életterületen kielégítheti vágyait, de mégsem boldog. Felmerül a kérdés, vajon tényleg beszélhetünk e jólétről, ha érzelmileg nem tudunk elégedetté válni? Keresik az emberek a megoldást. Vannak, akik külföldre mennek szerencsét próbálni, vannak, akik "aktivistaként" a városban próbálnak egy-egy számukra fontos ügyet hivatalos utakon megoldani, és vannak olyanok is, akik megpróbálnak eltávolodni a nyüzsgő városoktól, és kacérkodnak a vidékre költözéssel stb..

Az emberek mindhárom választás esetén a legnagyobb hibát ott vétik, hogy nem szeretnének komfortérzésüktől eltávolodni, így láthatóan csak  részmegoldásokat adnak a globális mértékűre gyarapodott problémákra.  Vegyük tudomásul, hogy végre olyan életformát kellene élnünk, ami egységesen enyhíti ezeket, és a jövőre nézve pozitív irányú elmozdulást eredményez. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy a javulás várhatóan nem a mi életünkben, hanem utódainkéban lenne érzékelhető, és ez nem szabad, hogy elvegye a kedvünket attól, hogy áldozatokat hozzunk. Úgy gondolom, az emberiség sorsa most a kezünkbe tétetett, mi tudunk tenni érte a jelenben.

 

Városi contra vidéki létforma

Egy pár éve érzékelhetően emelkedik a városból vidékre költözni vágyók száma. Sokan szinte menekülnek a városból. A városban, ahová korábban a korlátlan lehetőségek csábították őket, hirtelen a kiszolgáltatottság és egyfajta "éhezés", kiüresedés érzése uralkodik el rajtuk testi, lelki és szellemi szinteken egyaránt.

A kiköltözés megfogalmazott motivációja sokféle lehet. Saját vagy közeli hozzátartozójuk egészségi állapotának javítása, vegyszermentesebb környezetben élni, gazdálkodni, közösséghez tartozni, a rohanó, zajos, stresszes létből kiszakadva meghallani belső hangjukat, és még sorolhatnám. Sokuknak felderengenek gyermekkori emlékeik, amikor a vidéki nagyszülőknél nyaraltak. Próbálják felidézni tapasztalataikat a kezdéshez. Nem is gondolnak bele, milyen minden életterületet érintő, göröngyös útra léptek és milyen kitartást kíván majd ez tőlük.

Számtalan esettel találkoztam már, amikor a városból vidékre költözők a korábban megszokott igényszintet és életstílust szerették volna folytatni, vagy annyira a félelem határozta meg tetteiket, hogy végeredményül a lemondás szomorú tapasztalatában vergődtek, és elfelejtették megélni mindazt, amit a vidéktől kaptak cserébe. A vidéki élet más hozzáállást kíván meg, mint a városi, még akkor is, ha a modernizáció már oda is betette a lábát. Képzeljünk csak el egy állatkertben felnőtt nagymacskát, akit kiengednek a szabadba. Véleményem szerint sok hibát ejtene az ételszerzés során és az élet más területein (pl.: fajtársaival történő érintkezéskor) is, és akár hamar életét vesztené természetes élőhelyén. A városból történő kiköltözés részben hasonló nehézségeket rejt, de mi nagyobb döntési szabadsággal rendelkezünk jelenleg az említett macskához képest azzal kapcsolatosan, milyen mértékben és tempóban éljük meg a változás élményét.

Problémáinkra nem jelent majd megoldást a kiköltözés,

ha csak egyes részleteit szeretnénk kiragadni a saját boldogulásunk érdekében!

Aki nem csak kiköltözni akar, hanem egy fenntartható rendszert szeretne felépíteni, annak tehát meg kell tanulnia kompletten elfogadni a vidéki léttel együtt járó dolgokat, vagy alkalmazkodni hozzájuk, vagy megtalálni bennük a szépséget. Ezt a tanulási folyamatot gyorsíthatja meg, ha megpróbálunk kézzel fogható tapasztalatokat szerezni ezzel a létformával kapcsolatosan. Javasolni szoktuk a kiköltözni vágyóknak, hogy az ingatlanvásárlás előtt töltsenek el egy próbaévet albérletben, mert ez idő alatt sok minden kiderülhet arról, számukra a vidékre költözés alkalmas megoldás e. Másik lehetőség, hogy meglátogatnak önkéntesként olyan mintaértékű kezdeményezéseket, ahol beleláthatnak mások megoldásaiba. Olyan nagy a szakadék ugyanis a két életforma között, hogy láthatóan nem mindenki tud ilyen nagyot ugorni hirtelen.

A mi elindulásunkra is nagy hatással voltak a Magyar Élőfalu Hálózat oszlopos tagjai és az általuk képviselt kezdeményezések. Ők sok esetben több évtizedes önellátó és közösségépítő tapasztalattal a hátuk mögött, megkímélhetik az kezdőket, hogy ugyanazokat a hibákat elkövessék, mint amit ők vétettek anno a legelején vagy akár most. Bár hibákat biztosan ejtünk majd, de azokat érdemes jelzésnek tekinteni, és átgondolni az okait, nem pedig megfutamodni, feladni céljainkat. Segít átlendülni a nehézségeken, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül elképzeléseinkkel, ha érezzük a háló megtartó erejét. Fontos itt megemlítenünk, hogy mindehhez rengeteg energiát kell fordítanunk az emberi kapcsolatainkra, és ezzel együtt a megfelelő kommunikációra is. A városi zsúfoltság és az ebből fakadó feszültségek hatására az emberek elfordulnak egymástól, érzéketlenek, zárkózottak lesznek. Vidéken muszáj nyitnunk a szívünkön, hogy az új közeg bizalmatlansága szétfoszoljon és magába fogadjon.

Önkéntes Fenntarthatóság 2. rész

Az önkéntesfogadás mint lelki gyakorlat

Életmódváltásunkhoz sok segítséget kaptunk a tapasztaltabbaktól. Viszonzásul mi is tovább adjuk tudásunkat az érdeklődőknek. Itt az Áldott Menedékben 2009 óta fogadunk önkéntes segítőket önellátásra törekvő életmódunkban. Felvállalva küldetésünket, mindig nagy örömmel hirdetjük meg önkéntesek fogadásáról szóló felhívásunkat. A jelentkezőktől egy rövid bemutatkozást kérünk, hogy lássuk, ki is fog érkezni hozzánk, milyen tapasztalatokkal érkezik, mi az érdeklődési köre és mi a motivációja a látogatásra. Már ebből a bemutatkozóból nagyon sok személyiségi jegy kirajzolódik, és ez nekünk segítséget jelent a lelki felkészülésünkhöz, hogy egy másfajta alkatot befogadhassunk a mindennapjainkba. Az önkéntesfogadást megélhetjük úgy is, mint egy lelki gyakorlatot. Mások megfigyelése, és ítéletmentes elfogadása a mai korban amúgy is ritka jelenség. Tudatosítanunk kell, hogy a hibáival minden embernek magának kell dolgoznia, mi pedig csak a saját életünk vonatkozásában tudjuk megítélni, hogy az ő megoldása bizonyos problémákra számunkra megfelelő lehetne e, vagy sem.

Az illetővel leegyeztetjük az időpontot, hogy milyen körülmények várják nálunk és mit hozzon magával. 5 óra aktív segítségért cserébe szállást és napi három étkezést biztosítunk. Fennmaradó idejével szabadon rendelkezik. A megérkezés napján átbeszéljük, mit hol talál, és mire figyeljen oda. Összevetjük a családunk aktuális napi ritmusát, a segíteni érkező ritmusával. Próbáljuk úgy összeállítani segítőnk beosztását, hogy az illeszkedjen alvási és étkezési szokásaihoz. Fontosnak tartjuk, hogy ez a két elem ne kényszerüljön abban a pár napban nagy változást megélni, mert az stresszt okozva megakadályozhatja, hogy odafigyeljen a részletekre, és átadja magát az átéléseinek. A munka kiválasztását is próbáljuk igazítani az adott személy neméhez, erőnlétéhez, aktivitásához, érdeklődéséhez, ha tudjuk.

Az Alkalmazkodó Gyümölcsészet - melynek elvrendszere szerint helyi emberként helyi erőforrásokra támaszkodva próbáljuk élni az életünket - azt mondja, hogy ebben a közösségen alapuló életformában mindenki megtalálhatja azt a munkát, amit erejéhez, képességeihez mérten el tud látni. Ez által válik az ember a közösség megbecsült, hasznos tagjává. Ez ugyanúgy működik egy családban is, és a látogatása erejéig önkéntesünk a családunk tiszteletbeli tagjává válik. Rajta múlik,  hogy él ezzel.

 

Az önkéntes mint a rendszer nélkülözhetelen alkotója

Az önkéntesek bevonása több szempontból is praktikus megoldás számunkra. Önellátásra törekvésünk mellett a kezdetektől tájfajták megőrzésével is foglalkozunk.

A magfogás szakmailag indokolja, hogy több növényt termesszünk egy-egy fajból, így kicsit többet termelünk, mint amennyire a családunk ellátásához szükséges lenne. A kerti munkák során tehát egy nemes cél elérésében segítenek, hogy minél több emberhez juthassanak el a szabadon visszavethető szaporítóanyagok magbörzéken. Nélkülük nem tudnánk ekkora kertet megművelni gépmentes rendszerben két kisgyermek mellett, és nem sikerülne ennyi tartósított terménnyel feltöltenünk a kamránkat sem. A képződő felesleget javarészt felhasználjuk az étkeztetésükben, így ők is tiszta forrású élelmiszert vehetnek magukhoz ittlétük ideje alatt. Vannak közülük, akiknek megtetszik a falu is, és ide is költöznek, így tovább is fejlődhet együttműködésünk.

Míg mások menekülnek otthonról, hogy kicsit kikerülhessenek a hétköznapok monotonitásából, addig mi annyira jól érezzük magunkat a saját magunk teremtette környezetben, hogy nem vágyunk el belőle. Minket ez tölt fel nap mint nap! A vegetációs időszakban olvasni, filmet nézni, internetezni sem jut sok időnk, ezek téli elfoglaltságok. Ennek ellenére egy múzeumi látogatással vagy egy jó könyv elolvasásával felér, ha olyan ember jön hozzánk, aki kölcsönösen kitárulkozik előttünk, és beavat múltjába, jelenébe, terveibe, ismereteibe. Nagyon sok szellemi, kulturális, oktatási és egyéb irányzatról, mozgalomról látogatóink meséltek először, melyek egy része azóta életünk nélkülözhetetlen alapkövévé vált.

Beszélgetéseink során az általunk felépített rendszer részletes ismertetése segítséget jelent számunkra, hogy folyamatosan újraértékeljük részeit, azok kapcsolatát és a mi helyünket benne. Tükröt tartanak számunkra, ami a fejlődés elengedhetetlen katalizátora, mert nem félünk belenézni.

A hozzánk látogatók zömével azóta is fenntartjuk a kapcsolatot, barátként, családtagként gondolunk rájuk, emlékeinket sokszor felszínre hozzuk. Ez a szinte egész országot behálózó kapcsolatrendszer egy hálóként vesz körül minket. Erősít bennünket abban, hogy hitelesen képviseljük azt, ami bennünk él, és amit kaptak tőlünk, az egyben segítséget is jelentett számukra. Tudom, ha egyszer segítségre lesz szükségem, mindig lesz, aki segítő kezet nyújt majd!

Önkéntes Fenntarthatóság 3. rész

Önkénteskedés, mint a fenntarthatóság emlékcsírája

A helykeresők általában az internet világát kihasználva, főleg a Magyar Élőfalu Hálózaton keresztül találnak meg minket, és élnek az önkénteskedés lehetőségével. Nemzetközi fórumon az ökológiai gazdaságokat tömörítő hálózaton keresztül is bejelentkezhetnek hozzánk az önkéntesek a WWOOF magyar oldalán regisztrálva. Puritán körülményeink ellenére sokan jelentkeznek be hozzánk május és szeptember között. Főleg tanárok, diákok érnek rá jobban a nyári időszakban, de sok olyan ember is ránk szán szabadidejéből egy vagy két hetet, aki hasonló életformában gondolkozik.

Ők bepillantást nyernek egy működő, önellátásra törekvő gazdaság és az ezzel harmóniában élő család életébe, de nem látogatóként, hanem a munkán keresztül. Megosztjuk velük lakóterünket, étkeinket és megéléseinket segítségért cserébe. Jár a kezünk és közben beszélgetünk. Érdeklődésüknek megfelelően kapnak válaszokat. A mi válaszainkat 10 év tapasztalatából! Az élet legegyszerűbb dolgairól is szó esik ilyenkor. Ma már beszélni kell róluk, mert keveseknek adatik meg, hogy a természettel összhangban lévő életformában nőhessenek fel, és magukba szívhassák minden csínnyát-bínnyát elemi módon. Ezt újra kell tanulni! Nálunk is csak impulzust kaphat az illető. Foszlányokat, akár a nagyszülőknél töltött szép nyaralás emlékét kapták régen.

Én is tudok nekik emlékeket idézni az életmódváltásunk kezdeti időszakából, amiből sokat tanulhatnak. Emlékszem, milyen nehéz volt a laborvezetői állásból kikerülve egy kisebb területen is kertészkedni. A testem el volt szokva a fizikai munkától. Milyen lelki traumáim voltak, hogy a kenyérsütés végeredménye nem lett olyan "szép", mint a boltban megszokott látvány. Elszomorított, hogy a ruháink nem lettek ugyanolyan tiszták, mint ha komoly vegyi anyagokkal tisztítottam volna. Nagy dilemmákat okozott az idő mennyiségi kérdése és még sorolhatnám a példákat. Környezetünktől sokszor megkaptuk a kritikát, hogy nem akarunk e emberhez méltó életet élni, vagy hogy miért léptünk vissza az időben.

Nehéz volt a társadalmi normának ellenszegülni, amikor nem volt még meg bennünk a válasz, csak az érzéseink vezettek minket, és keresésben voltunk. De megérte, mert mára olyan dolgokat élhetünk meg, melyekről sokan csak álmodnak. De ez még nem az út vége, hanem inkább csak a kezdete.

A világ is folyamatosan változik, és nem hogy csökkennének a kérdések, hanem a régiek mindig más köntösben jelennek meg az életünkben. A fogyasztás ösztönzésének eszközei, a virtualitás mindig azt akarja elhitetni velünk, hogy van könnyebb út. De ha a mélyére tekintünk, csak rövidtávon igaz ez. Tudatos szülőnek sem könnyű lenni a mai világban, hogy átlássa a rohanó, változó világ következő mérföldköveit. Vajon mire kell felkészítenünk gyermekünket? Talán az az egyik legfontosabb, hogy tartós értékekre leljünk a világban és önmagunkban egyaránt. Ehhez fontos, hogy az ember dolgozzon az érzéseivel, a megéléseivel. A példákból is látható, hogy át kell gondolnunk, milyen tőről fakadnak igényeink és a világról alkotott elképzeléseink. El kell döntenünk, mi az, ami átformálásra váró, hamis elvárás és mi az, amit fontosnak tartunk fenntartani, és az milyen módon valósítjuk meg. A megoldásnál kiemelt szempont, hogy a rendszerünk szerves részévé tudjon válni.

A váltás részben ugyan fizikai síkon érzékelhető, de valójában megelőzi egy lelki folyamat, amit siettetni nem szabad, de segíthetjük szellemi megalapozással. Bár jól jön egy mozgatható tőke utunkhoz, de valójában elmondható, hogy a BOLDOGULÁS kérdése nem csak anyagi, hanem érzelmi és gondolati szinten dől el.

Ma már kezdem élvezni ezt az életformát. Sikerül tudatosítanom magamban, hogy az időt nem mennyiségileg kell kitölteni, hanem minőséget adni neki. Az a táplálék, amit mi termeltünk magunknak, az sosem fog úgy kinézni, mint a bolti, de sokkal táplálóbb annál. Rátaláltam arra a ritmusra, amiben egész nap tevékeny tudok lenni, és megerősödtem hozzá. Sokféle dolgot megtanultam házilag előállítani, de lassan letisztul, mi az, ami az én utam valójában, amit a közösségnek is fel tudok idővel ajánlani.  A lelkemben munkálkodó érzékenyítő erők hatására rá tudok hangolódni egyre jobban a körülöttem elterülő természet mondanivalójára, és részének érzem magam. Megtaláltam magamban a hit forrását, és elfogadom a felsőbb vezetést. A rokonok nem teljesen értik, mi az oka, hogy kevés pénzből élünk, tavasztól őszig reggeltől estig meg nem állunk, és mégis boldogan kelünk fel és fekszünk le.

És ez még mindig csak az egyén saját fejlődési útja, de elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy egy alakuló közösségben a felek az önismeretükre és megélt tapasztalataikra alapozva tisztán és őszintén tudjanak beszélgetni, elfogadni, segíteni, egyszóval kapcsolódni.  Kezdetben nagyon nehéz ez az út, de érdemes energiát tenni bele, mert az ember csakis az élő kapcsolatain keresztül képes töltődni, hogy a következő reggel is tettre késszen tudjon neki indulni a napnak.

Aki hozzánk ellátogat, az egy esszenciális élményt, egy magot kap tőlünk, ami kicsírázhat benne, és kinek-kinek akaratától függően fává cseperedhet majd. Indulásunkkor mi is kaptunk ilyen élménycsírát, mely bennünk is növekedni kezdett. Ennek a fának az ember szívében lesznek aztán beérő gyümölcsei is, melyeket idővel átadhatunk utódainknak, de addig is meg kell tanulnunk értékelni a földet, a napot, a vizet és a szelet, a lassú növekedést és a várakozás ritmusát, az év körforgását. Közben lesz időnk megélni önmagunkat, fejleszteni kreativitásunkat, megfigyelni környezetünket, kapcsolatokat építeni, a földdel való munkán keresztül rátalálni újból Istenre. De mindehhez időre van szükség, hiszen csakis ezeknek a megtapasztalásoknak az elmélyülése révén leszünk képesek újból egymáshoz és Istenhez kapcsolódva fenntartható módon élni, és betölteni az emberiségre bízott feladatot: (Környezetvédelem helyett) Teremteni!

Megrendelhető programok 2017-ben

A 2015-2016-os években a Göcsej TA pályázatának hatására sok előadást tartottam a képzéseken az ország több területén. Ezeket szeretném elérhetővé tenni azok számára, akik előadót keresnek az alábbi témákkal kapcsolatosan. :

Kertészeti növények vegyszermentes termesztése és magfogási praktikái kiskertekben

Kertészeti tájfajták megőrzése, szerepük az önellátásban

10 év gyümölcsészeti tapasztalata, egy szántó erdőkertté alakítása képekben

Ezek nem címek, csak témák. Az érdeklődők programjához igazítható a hangsúly. A díjazás az útiköltséget és az előadói díjat tartalmazza megegyezés szerint. Számlaképes vagyok!

Magbörzékre szívesen viszem el (útiköltség térítése esetén) felesleges magjainkat olyan fajtákból (zömében tájfajták), melyeket már évek óta mi tartunk fenn vegyszermentes körülmények között.

Az érdeklődők keressenek az "aldottmenedek.kukac.gmail.com" címen.

Juhász Attila

Magház 2017

Február végén tartottuk meg Nagyszékelyben a szokásos magbörzénket. A hangulat megint családias volt, sok barátunk eljött, jól éreztük magunkat.

Aki lemaradt, az se csüggedjen! A MAGHÁZ honlapján (http://maghaz.hu/) tud keresni az idei magfeleslegünk között "neonata" felhasználó név alatt. A tájfajtákból, melyekről több éve mi fogjuk a magot, kipróbálásra alkalmas magmintákat (kb. 10 szem) tudunk küldeni pénzmentes alapon. Ennek célja, hogy a nálunk jól működő fajtákat kipróbálhassák mások is más tájegységekben. Ha beválik náluk is (3 év kell a fajtának az átálláshoz!), akkor tartsák fenn, és népszerűsítsék! Minden érdeklődő 6 fajtát kérhet a raktáron lévő készletből. Figyelem!: A honlap a már kifogyott fajtákat is tartalmazza, hogy ne kelljen újból feltölteni őket. Jelzi viszont, hogy épp van e.

A magház honlapjáról a kapcsolatfelvétel is elindítható, hiszen pont a kapcsolatok építése az egyik fő célja. Magfogási praktikákról is talál az érdeklődő hasznos anyagokat.

(Szoktunk képzéseket is szervezni kertészeti növények kiskertes magfogásával kapcsolatosan. Idén Nagyszékelyi helyszínnel nem tudunk biztosítani ilyen lehetőséget, de ha meghívnak bennünket, előadást tudunk tartani a témában.)

Ha megírta nekem, mire van szüksége, és visszaigazoltam, hogy tudom teljesíteni a kérést, akkor már csak egy felbélyegzett borítékot kell küldenie, hogy a postaköltség ne minket terheljen.

Jó böngészést kívánok, mint a MAGHÁZ csapat egyik tagja.

Önkéntes segítők jelentkezését várjuk!

Kedves Olvasó!

Rövid bemutatkozás azoknak, akik nem ismernek minket.

Négytagú a családunk (Nagyobbik lányunk 5 és fél éves, a kisebbik 2 éves). Nagyszékelyben, Tolna megye északi részén lakunk 2007 óta. Permakultúrás és gyümölcsész elvek szerint alakítjuk életterünket amennyire tőlünk telik. Szerény, sokak számára puritán életformát választottunk, önellátásra törekszünk. Ez mellett tájfajta-megőrzéssel foglalkozunk, főleg zöldség és gyümölcsfajták kapcsán.


Az eddigi évek pozitív tapasztalata alapján idén is szeretnénk segítőket fogadni.

Íme a felhívás:

Segítőkész, lelkes, cselekvő típusú emberek jelentkezését várjuk, akik májustól szeptember végéig 1 vagy 2 hetet nálunk szeretnének tölteni, hogy belelássanak és kipróbálhassák ezt az életformát.  Idén a kertészkedés és programok szervezése mellett az építkezésre is komoly hangsúlyt fektetünk. Ezért olyan férfiak jelentkezését várjuk, akik szeretnének megtanulni sárral dolgozni. A háztartás vezetéséhez hölgyek jelentkezését várjuk. Két embert tudunk egyszerre elszállásolni, ezért párokat is fogadunk!  Megpróbáljuk a jelentkező készségeihez, érdeklődéséhez igazítani a munkákat, amennyire ez lehetséges.

Szállást házban tudunk biztosítani (csak matrac van!), fürdési lehetőség kinti zuhany napkollektorral, alomszék kint és bent egyaránt, napi három húsmentes étkezés. A szálláson és étkezésen felül a rendelkezésünkre álló anyagi javainkból származó juttatásokkal is próbáljuk meghálálni majd a segítséget. Napi minimum 5 óra aktív segítséget kérünk, a nap fennmaradó részével mindenki szabadon gazdálkodik. (Javasoljuk például a környék túraútvonalait, helyi értékek megtekintését, a faluközösség más tagjainak megismerését stb.)

A segítő beleláthat a vidéki életbe, az önellátás egy szintjébe, egy helyi energiaforrásokra és a kétkezű munkára alapozódó munkamenetekbe, a zöldség- és gyümölcstermesztésbe, feldolgozásukba, permakultúrás és gyümölcsész életmódba, tájfajta megőrzésbe stb.

Kérünk minden jelentkezőt, írjon egy rövid bemutatkozó levelet, és hogy milyen
időintervallum felelne meg számára. A levél Tárgyához írd be: "tapasztalatszerzés"
Elérhetőségünk: Bócsó Renáta : aldottmenedek@gmail.com

Megtalálsz bennünket a wwoof Hungary rendszerében is, azon keresztül is bejelentkezhetsz! http://www.wwoof.hu/host-list/80360-aldott-menedek/

Juhász Attila és Bócsó Renáta

Nyílt napok 2017-ben

Ahogy a tavalyi évben, idén is szervezünk nyílt napokat. Területünk alakulását jelenleg két fő irányzat motiválja. Az egyik a permakultúra, másik az alkalmazkodó gyümölcsészet elvrendszere. Tagjai vagyunk a több megyét érintő, a tavalyi évben indult Nyitott Kertek programnak, melyen belül jelenleg az egyetlen tolna megyei gyümölcsészeti bemutatókert vagyunk. Az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a gyümölcsészet, azon belül is egy cseperedő erdőkert rendszerébe, munkálataiba stb. szakmai körbevezetés és kötetlen beszélgetés formájában. Idén először a délutánba nyúlnak a programok, ugyanis bővül egy konkrét téma körüljárásával, tapasztalatcserével. Tevékenységünkről, területünkről illetve a többi kertről a linkre kattintva olvashatnak az érdeklődők.

Ha meglátogatna minket, ne habozzon, jöjjön el egyik nyílt napunkra, mert soron kívül nem vagyunk látogathatók.

Időpontok:

1. május 20. szombat: Beszélgetés a talajtermékenység

fenntartásáról, talajéltetésről

2. július 15. szombat: A gyermekek és az önellátó,

természetszerű gazdálkodás kapcsolata

3. szeptember 9. szombat: Beszélgetés a kertészeti

növények kiskerti magfogásának jelentőségéről, szerepéről

Belépődíj felnőttek részére 1000 Ft

Programelőzetes:

4. szeptember 16. szombat: II. Tolna megyei Gyümölcsész nap délutáni programpontjaként három helyszín (köztük mi is) nyitja meg kapuit Nagyszékelyben a program résztvevői előtt, és mutatja be gyümölcsész gazdaságuk jelenlegi állapotát. A program időben kikerül majd a blogra is!

 

A nyílt napok tervezett programja:

9 órakor megérkezés

9:15-től a gazdaság (kert és erdőkert) bemutatása szakmai vezetéssel

10:30-tól egy árnyékos helyen az érdeklődőkben felmerülő kérdések alapján tudjuk kölcsönösen tapasztalatainkat megosztani (számunkra ez mindig nagyon tanulságos)

12:00-12:30 között lehetőséget biztosítunk saját vegyszermentes termékeink megvásárlására is feleslegünkből

12:30-13:00 ebédidő (Ebédet csak azok számára van módunk biztosítani, akik egy héttel korábban jelzik igényüket! A belépő nem tartalmazza az ebéd árát! Részletekről egyeztessünk!)

13:00-15:00 Szemléletformáló interaktív körüljárása a megadott témának: Rövid felvezetés után gondolatok, élmények, tapasztalatok megosztása, cseréje.

A jelentkezés módja:

A programra előzetes bejelentkezés szükséges az aldottmenedek.kukac.gmail.com címen. (Adjanak meg jelentkezésükben telefonszámot, hogy a program hirtelen változása, esetleges elmaradása esetén tudjunk jelezni.)

A levél tárgyaként szerepeljen a :"nyílt nap" kifejezés.


Megközelíthetőség: Nagyszékely zsák falu Tolna megye északi részén, kevés forgalommal. Pincehely felől van bekötőútja. Sajnos tömegközlekedéssel nem lehet 9 óra előtt bejutni a faluba, de a programot nem tudjuk későbbre tolni a felmelegedések miatt. Ezért kérem a bejelentkezőket, jelezzék, hogy merről érkeznének és hányan, hátha tudunk telekocsi szervezésben valamit segíteni. A falugondnoki autó is tud a Pincehelyi vasútállomásról behozni embereket, ha időben (három nappal előtte) jelezzük a hivatalnak az igényt.

Beszámoló a kihelyezett odúkban dokumentált költésekről a 2016-os évben

A Göcsej TA által megírt és támogatást nyert Gyümölcsészháló című pályázat keretében 2016 év elején kaptunk odúkat, etetőt, madáritatót is. Mint bemutatókert, vállaltuk, hogy még tavasz előtt kihelyezzük és legalább az első 5 évben megfigyeljük és dokumentáljuk, hogy használták e a madarak őket, és milyen fajok költöttek bennük. Januárban helyeztük ki a berendezéseket, és egész évben lelkesen figyelte a család a madarak mozgását.

Az „A”-típusú odúból (bejárati nyílás átmérője 28 mm) 3 db-ot kaptunk, melyek közül egy teljesen üres volt, egyben volt némi alapanyag összehordva, de nem költöttek benne, egyben viszont a tenyészidőszakban kétszer is költött egy széncinege pár.

A „B”-típusú odúból (bejárati nyílás átmérője 32 mm) 3 db-ot kaptunk, melyek közül egyben volt alapanyag, de nem költöttek benne, egyben egyszer, és a harmadikban pedig kétszer is költött egy széncinege pár.

A „C”-típusú odúkból (bejárati nyílása szögletes) 2 db-ot kaptunk, melyek közül az egyikben volt alapanyag, de nem költöttek benne, a másik pedig üres volt.

A „D”-típusú odúkból (bejárati nyílás átmérője 45 mm) 2 db-ot kaptunk. Ezeket nagyobb madarak részére ajánlják, de ezzel a rámenős széncinkék és verebek mit sem törődtek. Az egyiket egy verébpár töltötte csurig, a másikban egy széncinege pár lelt tágas otthonra.

A veréblakótelepnek csak egyik lakását foglalta le egy széncinke, a többi négyben csak próbálkoztak a verebek fészket rakni, de lehet, hogy a cinkét zavarta az állandó veszekedésük.

A kis odúkon túl kaptunk fülesbagolynak kosarat, kuviknak egy jó nagy hengert, macskabagolynak egy méretes odút és gyöngybagolynak egy nagy ládát. Falunkban nem hemzsegnek az említett bagolyfélék. Azért helyeztük ki ezeket a költő alkalmatosságokat, hátha bevonzanánk őket. Sajnos mindegyik üres volt.

Fontos megemlítenem, hogy már a berendezések kihelyezésével járó munkálatok is nagy tapasztalatokat rejtettek. Rá kellett jönnünk, hogy nagyon fontos a megfelelő erősségű kötözőanyag a rögzítésükhöz, nehogy a költési időszak közben szakadjon el. Számolnunk kell a szél okozta mozgással, ami kikezdheti a köteleket és eltörheti a drótot is.

Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy a fészkek alapanyaga egy ekkora területen is mennyire függ a közvetlen közelben fellelhető anyagoktól. Volt a patakpartnál olyan fészek, melynek jó része nádbugából állt. Akadt a ház környékén olyan fészek, melynek jó része a téglán növő moha és háziállatok szőre volt. Egyben mindegyikre együttesen jellemző volt, hogy rengeteg madártollat építettek bele, melyek forrása elég rejtélyessé tette, milyen távolságokra képesek elrepülni csak azért, hogy tollhoz jussanak.

Összességében nagy élményt nyújtott nekünk és gyermekeinknek is, hogy ezek a költőhelyek jobban ráirányították figyelmünket a nálunk élő, kertünkben menedéket és élelmet találó segítőinkre. Megfigyelhettük közelebbről a szülők serény gyűjtőmunkáját, hallgathattuk az odúból kiszűrődő fiókacsipogást. Úgy gondolom, hogy ezek a tapasztalatok segítenek minket, hogy átlátva jobban az életciklusukat, tevékenységüket, egyre tudatosabban fogjuk tudni meghozni döntéseinket a kertünkben és környezetünkben ránk váró feladatokkal kapcsolatosan. Köszönjük még egyszer a Göcsej TA-nak a lehetőséget.

Ez történt 2011-ben

Érdekesen kezdődött el ez az év. Éppen egy családot látogattunk meg Szakályban, hogy tanácsokat adjunk nekik a frissen megvásárolt gazdaságukat illetően, amikor nagyon rosszul lettem. Émelyegtem, és hányingerem volt. Mindezt egy romlott szaloncukornak tulajdonítottam, és nagyon mérges voltam magamra, hogy megettem. Napokig kínlódtam az ágyban, amikor kezdett gyanússá válni a dolog. Kiderült, hogy gyermeket hordok a szívem alatt, és ő tett ilyen érzékennyé.:) Ez eléggé meghatározta az évünket!

Felkértek a védegylettől Kiss Csilláék, hogy segítsek megszervezni egy a tájfajták szabad cseréjével kapcsolatosan tartott nemzetközi konferencia kapcsán az első szegedi magbörzét.

Egy kisebb csapat segítette munkámat...adatlapok, dokumentálni az eddig ismeretlen magfogókat, hogy a kapcsolatokat később szövögethessük...végül rájöttünk, hogy felesleges sok papírral és kitöltenivalóval elrontani a program hangulatát. Jól döntöttünk, remek volt a hangulat, sok volt az érdeklődő a szegedi piacon mind a magyarok, mind a külföldiek részéről.

AzÓpusztaszeren tevékenykedő SZÖSZ tagjai szép feliratot is készítettek.

És persze kicsi a világ vagy túl kevesen foglalkozunk a tájfajták megőrzésével, de Zaja Pétert kérték fel, hogy készítsen egy látványos bőségasztalt a konferencia idejére, hogy bemutathassák a szervezők a magyarországi sokszínűséget. Itt főleg az alma került terítékre, mert februárban nincs túl sok más.

A kert is elindult. Télre sikerült az önkormányzat által hozzánk hordott szerves anyagok (sok lomb) segítségével szinte az egészet letakarni. Attila lelkesen veteményezett, melynek tehát első lépése volt, hogy a parcella szélére kipakolta a takaróanyagot.

A képeken jól láthatóak már a direkt ültetett gyümölcsfák, és kis botocskák jelölik szinte sündisznóhoz hasonlóvá téve a kertet a takarásból maguktól kikelt vad fafajok. Főleg vadgesztenye, juhar, mirabolán, feketedió.

Ebben az állapotban még látszott a nagykaputól a ház, de a vegetáció elindultával már ez sem olyan egyértelmű.

A dombágyás egy év alatt síkká lett...Nem baj, csakis így jönnek a tapasztalatok:). Mint látható így is bevetettük. Sok finom saláta, hagyma kelt ki benne.

Ebben az évben sok rőzsét gyűjtöttünk össze egy szomszédtól kaptuk meg. Szélfogónak beraktuk a kerítésen belül, és bíztunk benne, hogy a kertünkben élő állatok is élvezni fogják az általa nyújtott lehetőségeket.

Sok évbe telt, míg elfogyott ez a kupac rőzse a kemencében a kenyérsütések alkalmával, bár a kemence is ebben az évben készült el. Gábor nagy gonddal rakta egymás után a cserépdarabokat, míg egyszer csak elkészült.

Horváth Áron barátunk is bekapcsolódott a kemence tapasztásába.

A kertben gyönyörű volt minden. Attila nehezen tudta a lépést tartani a növényekkel, és megint beleesett abba a csapdába, hogy a tanult sor- és tőtávokra vetette/ültette a növényeket. Rá kellett jönnie, hogy egy ilyen jó állapotban lévő kertben sokkal nagyobbra nőnek a növények, mint amihez látványilag eddig hozzá voltunk szokva.

Idén próbálkozott elrugaszkodni az egyenes soroktól, amivel később nem kisérleteztünk tovább sok hátrányát tekintve...Minden esetre azért látványos!

Néhány májusi kép, melyek nagyon jól sikerültek szerintem.

Ezen a nyáron a Nagyszékelyi KÖRTE vállalta el a nyári Élőfalu Találkozó megszervezését. Pályázati háttér nélkül, sok önkéntes munkával, kevés kirótt költséggel szerveztünk meg egy nagyon jó hangulatú programot. Ami nagyon megfájdította szívünket, hogy az alapító tagok közül egy család hirtelen megtört, és elhagyta Nagyszékelyt pont a program előtt, így az ő vállalásaikat hirtelen kellett másnak megoldania.

A KÖRTE bemutatkozása során készült ez a remek kép.

Kevés kép készül rólunk, és ami készül, az sok esetben nem tetszik. De megosztom most ezt a képet, mert megfelel elvásárainknak....egyikünk sem látszik rajta igazán, mégis felismerhetőek vagyunk, és nagyon kedves:) Itt a pocakom is alakult már.

Ebben az évben, szeptember 23-án hoztam világra első gyermekünket, aki a Juhász Arikán nevet kapta. Sajnos naívak voltunk, hogy elhittük, lehet kórházban szelíden szülni, de tapasztalat volt ez is. Talán sokatmondó, ha ideírom, hogy a kórházi jegyzőkönyvbe bekerült, hogy Attila dühöngve pattogott a szülészeten...aki Attilát egy kicsit is ismeri, az vagy azt mondja - Ez erős túlzás lehetett!- vagy azt, hogy - Tényleg történhetett valami, ami kihozta a sodrából! Szegény pedig csak azért emelte fel kicsit a hangját, hogy ablakot nyithassunk oxigénért...a többit hősként tűrte:)

Ari jókor született, mert volt időnk a tél felé közeledve megélni, hogy család lettünk, és az év egy nyugodtabb szakaszában ráhangolódni egy gyermekre. A Jó Isten nagyon kegyes volt hozzánk. Köszönjük neki ezt az áldást!

 

 

 

Köszöntő

Kedves olvasóink, barátaink, ismerőseink, rokonaink!

Kellemes Karácsonyt és áldásban, békességben, örömökben gazdag Új Esztendőt kívánunk!

Várunk benneteket szeretettel programjainkra 2017-ben is!

Attila, Renáta, Ari és Rege