Áldott menedék

AZ EMBERHEZ MÉLTÓ ÉLET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETE

Ez történt 2011-ben

Érdekesen kezdődött el ez az év. Éppen egy családot látogattunk meg Szakályban, hogy tanácsokat adjunk nekik a frissen megvásárolt gazdaságukat illetően, amikor nagyon rosszul lettem. Émelyegtem, és hányingerem volt. Mindezt egy romlott szaloncukornak tulajdonítottam, és nagyon mérges voltam magamra, hogy megettem. Napokig kínlódtam az ágyban, amikor kezdett gyanússá válni a dolog. Kiderült, hogy gyermeket hordok a szívem alatt, és ő tett ilyen érzékennyé.:) Ez eléggé meghatározta az évünket!

Felkértek a védegylettől Kiss Csilláék, hogy segítsek megszervezni egy a tájfajták szabad cseréjével kapcsolatosan tartott nemzetközi konferencia kapcsán az első szegedi magbörzét.

Egy kisebb csapat segítette munkámat...adatlapok, dokumentálni az eddig ismeretlen magfogókat, hogy a kapcsolatokat később szövögethessük...végül rájöttünk, hogy felesleges sok papírral és kitöltenivalóval elrontani a program hangulatát. Jól döntöttünk, remek volt a hangulat, sok volt az érdeklődő a szegedi piacon mind a magyarok, mind a külföldiek részéről.

AzÓpusztaszeren tevékenykedő SZÖSZ tagjai szép feliratot is készítettek.

És persze kicsi a világ vagy túl kevesen foglalkozunk a tájfajták megőrzésével, de Zaja Pétert kérték fel, hogy készítsen egy látványos bőségasztalt a konferencia idejére, hogy bemutathassák a szervezők a magyarországi sokszínűséget. Itt főleg az alma került terítékre, mert februárban nincs túl sok más.

A kert is elindult. Télre sikerült az önkormányzat által hozzánk hordott szerves anyagok (sok lomb) segítségével szinte az egészet letakarni. Attila lelkesen veteményezett, melynek tehát első lépése volt, hogy a parcella szélére kipakolta a takaróanyagot.

A képeken jól láthatóak már a direkt ültetett gyümölcsfák, és kis botocskák jelölik szinte sündisznóhoz hasonlóvá téve a kertet a takarásból maguktól kikelt vad fafajok. Főleg vadgesztenye, juhar, mirabolán, feketedió.

Ebben az állapotban még látszott a nagykaputól a ház, de a vegetáció elindultával már ez sem olyan egyértelmű.

A dombágyás egy év alatt síkká lett...Nem baj, csakis így jönnek a tapasztalatok:). Mint látható így is bevetettük. Sok finom saláta, hagyma kelt ki benne.

Ebben az évben sok rőzsét gyűjtöttünk össze egy szomszédtól kaptuk meg. Szélfogónak beraktuk a kerítésen belül, és bíztunk benne, hogy a kertünkben élő állatok is élvezni fogják az általa nyújtott lehetőségeket.

Sok évbe telt, míg elfogyott ez a kupac rőzse a kemencében a kenyérsütések alkalmával, bár a kemence is ebben az évben készült el. Gábor nagy gonddal rakta egymás után a cserépdarabokat, míg egyszer csak elkészült.

Horváth Áron barátunk is bekapcsolódott a kemence tapasztásába.

A kertben gyönyörű volt minden. Attila nehezen tudta a lépést tartani a növényekkel, és megint beleesett abba a csapdába, hogy a tanult sor- és tőtávokra vetette/ültette a növényeket. Rá kellett jönnie, hogy egy ilyen jó állapotban lévő kertben sokkal nagyobbra nőnek a növények, mint amihez látványilag eddig hozzá voltunk szokva.

Idén próbálkozott elrugaszkodni az egyenes soroktól, amivel később nem kisérleteztünk tovább sok hátrányát tekintve...Minden esetre azért látványos!

Néhány májusi kép, melyek nagyon jól sikerültek szerintem.

Ezen a nyáron a Nagyszékelyi KÖRTE vállalta el a nyári Élőfalu Találkozó megszervezését. Pályázati háttér nélkül, sok önkéntes munkával, kevés kirótt költséggel szerveztünk meg egy nagyon jó hangulatú programot. Ami nagyon megfájdította szívünket, hogy az alapító tagok közül egy család hirtelen megtört, és elhagyta Nagyszékelyt pont a program előtt, így az ő vállalásaikat hirtelen kellett másnak megoldania.

A KÖRTE bemutatkozása során készült ez a remek kép.

Kevés kép készül rólunk, és ami készül, az sok esetben nem tetszik. De megosztom most ezt a képet, mert megfelel elvásárainknak....egyikünk sem látszik rajta igazán, mégis felismerhetőek vagyunk, és nagyon kedves:) Itt a pocakom is alakult már.

Ebben az évben, szeptember 23-án hoztam világra első gyermekünket, aki a Juhász Arikán nevet kapta. Sajnos naívak voltunk, hogy elhittük, lehet kórházban szelíden szülni, de tapasztalat volt ez is. Talán sokatmondó, ha ideírom, hogy a kórházi jegyzőkönyvbe bekerült, hogy Attila dühöngve pattogott a szülészeten...aki Attilát egy kicsit is ismeri, az vagy azt mondja - Ez erős túlzás lehetett!- vagy azt, hogy - Tényleg történhetett valami, ami kihozta a sodrából! Szegény pedig csak azért emelte fel kicsit a hangját, hogy ablakot nyithassunk oxigénért...a többit hősként tűrte:)

Ari jókor született, mert volt időnk a tél felé közeledve megélni, hogy család lettünk, és az év egy nyugodtabb szakaszában ráhangolódni egy gyermekre. A Jó Isten nagyon kegyes volt hozzánk. Köszönjük neki ezt az áldást!

 

 

 

Ez történt 2010-ben

(Az eső éve)

A természet éledezni kezdett, és rengeteg szépségével ajándékozott meg bennünket. Ebben az évben többször is volt dupla szivárvány gyönyörű fényekkel karöltve.

A sok csapadék hatására előjöttek a kucsmagombák. Ilyen év azóta sem volt!

Ebben az évben is fontam egy kosarat, hogy gyakoroljak, és hogy hasznos dolgokat hozzak létre életmódunk szempontjából. A kosár váza fűz, de díszíti veresgyűrűs som, gyalogakác és faeper is. A legnehezebb számomra megtanulni, hogy a kosár méretéhez milyen vastag vesszőket válogassak a vázhoz és a fonáshoz. A kosár formájának kordában tartását már érzem, de néha elvész a koncentrációm.

Száron részt vettünk egy Permakultúra találkozón, ahol jó volt a hangulat. Sok új emberrel találkoztunk ott, de voltak régi barátok, ismerősök is. (Azóta sokan megtalálták útjukat.) Kiemelném a Zala megyéből érkezett Almássy Bélát és Tutsek Annamáriát, kiket Béla unokahúga, Matolcsy Erzsi is elkísért. Erzsi mély benyomást tett ránk, hogy korát meghazuttoló világlátása és tenni akarása volt (van). Erősen összefonódott később vele az életünk...

Majd tanulmányi kirándulás gyanánt meglátogattuk az akkor még csak éppen épülő Valaha Tanyát. Kulcsár Balázs, a tulajdonos vezetett körbe bennünket.

Március vége táján az általam és Nagy Sándorné által szervezett kis helyi kézimunka-kör kiállítás keretében mutatta be kész alkotásait a falu lakóinak. Egy szezont záró zsúron készültek a képek a csapatról és a munkáinkról. Az alkalmakra a helyszínt a Művelődési házban az önkormányzat biztosította, azon belül pedig a nyugdíjasok termét használhattuk.

Elindult a kertben a munka is. Megnyitottuk a takarásokat, lazítottunk, gereblyéztünk, sorokat húztunk és vetettünk is. Az önkormányzat hordani kezdte a szerves hulladélokat a közterületekről, így a komposztálás is kezdetét vette. A szomszéd területekről kivágott rőzsét elhozhattuk. Amíg szárad, addig szélfogó, porfogó és élőhely, fészkelőhely, búvóhely sok élőlény számára. Aztán majd megsülnek a kenyereink is rajta.

Gábor első tele után belekezdett a kertészkedésbe, bekapcsolódott a tájfajták megőrzésébe, fák megmentésébe és leoltásába. Egyszóval józan paraszti ésszel elkezdte építeni életterét.

Sok természeti értéket lencsevégre kaptunk az ő keze alatt gyarapodó területen is.

Lakhatásáért cserébe néhány munkában segített nálunk. Például ebben az évben a pajtában építettünk a szakértelmével egy sparheltet és egy üstházat közös kéményre.

Attila elvállalta egy szürkemarha csorda rendszeres felügyeletét. Ez új élményekkel gazdagította őt, az állattartással kapcsolatos felelősségérzete és fizikai teherbírása is fejlődött ebben az időszakban.

A visszacserjésedett régi legelőről a nem szúrós cserjéket szépen kiírtották a marhák, de a szúrósával nem tudtak mit kezdeni. Ebben az évben Attila és Gábor erről a területről közös munka eredményeként termelték ki a tüzifát persze a tulaj jóváhagyásával.

Kora tavasszal, amikor a héricsek virágoznak, tettünk egy túrát az úzdi tavakhoz. Szurtost is magunkkal vittük. Gyönyörű helyeken jártunk!

Attila épített egy komposztdombot. Sok munka volt vele....Valószínűleg egy kis kertben nagyobb haszna, létjogosultsága van, mint nálunk:)

A kert májusra már "burjánzott". Vegyes ám!:)

Ez volt az első próbálkozásunk, hogy lombbal takartunk le parcellákat. A sok esőt ez jobban bírta, mint a szalma vagy széna. Nem vetettünk, hanem palántáltunk bele. Elég jól sikerült. A lombtakarás közül sok erdei faj is előkerült. pl. vadgesztenye rengeteg kelt ki, ahogy a képen is látszik.

Idén is voltak önkénteseink, nagyon jó kapcsolatokat építettünk ki velük, többen jó szívvel járnak vissza hozzánk. Reméljük, többüknek tudtunk segítséget adni vagy példát mutatni hogy (vagy hogy ne) induljanak el.

Júliusban is sok szép virág pompázik a kertünkben a rovarok örömére.

A meztelen csigák is kedvet kaptak a szaporodásra ebben a nyirkos időben.

Augusztus 20-án amikor csak tehetem, részt veszek a központi kemencénél a kenyérsütésen. Ha jól emlékszem, ebben az évben avattuk fel a kemencét, amit Velki Péter (a helyi asztalos) és helybéli segítői építettek. Sváb népviseletbe öltözve gyúrtunk, dagasztottunk. Marek volt a tűzmester, és Donáth Jordánka egykori lelkésznőnk kért áldást a kenyerekre.

A tető alatt tudtunk haladni eső esetén is, így kicseréltük az istálló hátsó falát. Gábor ebben is sokat segített!

Egész évben alig jutottunk ki a kertbe a sártól, de elmondhatjuk, hogy helyt állt a gazdaságunk. Amíg a szomszéd termőtalaja a járdára mosódott ki, uborkavetése egy méterrel arrébb kelt ki és termésének jó része tönkrement ebben az évben, mi változatos haszonvétünkre alapozva elégedetten zártuk ezt az évet. A takarásból kikelt rengeteg ragadós, bocskoros gombából sokféle ételt megkóstoltunk. Főleg levesnek szeretem elkészíteni, de tojásrántottában sem rossz.

Ősszel sok képet készítettünk az ebben az évben felszaporított fajtáinkról. Olyan nagy a változatosság egy-egy fajon belül!

Ebben az évben jártunk először a Göcsej Természetvédelmi Alapítványnál. Almásházán, Tilajújhelyen is jártunk. Meglepően tapasztaltuk, mennyire aktív csapat dolgozik Zala megyében a fenntartható rendszerek népszerűsítésén, és van közönségük is. Sok jó emberrel ismerkedtünk meg rajtuk keresztül.

Volt lehetőségünk meglátogatni Erzsit is frissen épített Jurtájában. Almássy Béla 50. szülinapján is részt vehettünk.

Ez történt velünk 2009-ben

A legnagyobb változás szerintem ebben az évben az volt, hogy egy kedves ismerősünk - akit Nagyszékelyben ismertünk meg egy másik család révén - élt az általunk felkínált lehetőséggel, és beköltözött a présházunkba. "A mi Gáborunk" - ahogy nagyobbik lányom elnevezte - Attila segítségével szépen rendbetették az előző évben megvásárolt, állagát tekintve veszélyben lévő, megmentésre szoruló présházat. A felújításról és Gáborral kapcsolatos további témákról külön bejegyzést találsz itt.

Attila és Gábor elmentek tavasszal a Gyümölcsészmozgalmon belül megszervezett erdélyi kalákára, és én ugyanebben az évben elvégeztem egy gyümölcsész tanfolyamot. Erről Gyümölcsészet címszó alatt külön bejegyzéseket olvashatsz. Kattints ide!

Egy pár tavaszi képpel indítok, hogy látszódjon a terület egyben:

A kert egyre jobban elrugaszkodott a hagyományos konyhakerttől, újabb ötletek, kísérletek öltöttek testet a gyakorlatban. A borsó támrendszere, természetes vadvirágos foltok meghagyása élőhelyteremtés céljából stb.

Az ősszel letakart területről tavasszal csak lehúztuk a takarást, és lazítóvillázás után már húztuk is ki a sorokat.

Újabb két langyoságy és egy kőágyás készült el.

Megépült egy újabb monumentális fonott komposztáló.

Ebben az évben is haladtunk kicsit a ház kialakításával, főleg a pajta utómunkálatai vártak még ránk. Kialakítottunk benne egy nyárikonyhát, hogy kényelmesen elférjünk a befőzések alkalmával, ne a lakást fűtsük és hogy szállást tudjunk biztosítani képzések és önkéntesek fogadása alkalmával.

Megépült a kinti zuhanyzó is édesapám segítségével.

Először üríthettük ki a kinti alomszék érett fekálkomposztját, és meglepő volt, milyen jó minőségű földet kaptunk. Ezt a fáink alá hordtuk ki a tányérozás után.

A tornác előtt is kialakítottunk egy kis "kertet" olyan növények számára, melyeknek jót tesz, hogy naponta rá tudunk nézni és közel van a locsolóvíz is. A téglaszegélyt sárral kötötték össze. Gábor segített a kivitelezésben.

A Nagyszékelyi KÖRTE ekkor még csak 5 háztartásból állt, így szoros kapcsolatot tudtunk mindenkivel ápolni, és sok dologban együtt tudtunk működni. Ilyen volt a kútjaink kitakarítása, melyet körbesegítéssel oldottunk meg. Itt éppen Gábornak segítünk a présházhoz legközelebb álló közkutat kitakarítani, hogy tudjon honnan vizet hordani.

A kertből bőséges termést szüreteltünk le, és nem csak mennyiségét tekintve volt látványos, hanem változatosságát tekintve is. Ízelítőül néhány kép.

Ebben az évben kezdtünk el nagyobb léptékben aszalni nem csak gyümölcsöt, hanem zöldséget is. A Nap abban az évben sokat segített!

A beindult Magyarok vására kezdeményezés környező helyszíneire megpróbáltunk feldolgozott termékeinket árusítani, és közben népszerűsíteni tevékenységünket is.

Ebben az évben több rendezvényt is  szervezett a Nagyszékelyi KÖRTE permakultúra, önellátás, kertészkedés, magfogás témaköreit érintve. Alkalmaztuk Baji Béla módszerét a "sétálva tanítást". A tudásátadást akkoriban pénzmentesen képzeltük el, visszasegítéses rendszerben.

Ez történt velünk 2008-ban

A 2007-es év kertészeti tapasztalatai alapján arra a döntésre jutottunk, hogy muszáj tápanyagot pótolnunk, mert a talaj nagyon ki volt zsarolva, a löszfal omlása és a régi házak falának anyaga is mind el volt a területen terítve. At első faültetések során szembesültünk vele, hogy 80 cm mélyen viszont gyönyörű termőföld van.

Három stratégiát próbáltunk elindítani. Az egyik a magaságyások kialakítása, melybe jó minőségű földet próbáltunk hordani, a másik pedig a kert egyik felének megtrágyázása, a harmadik a kaszáló területén kertfoltok kialakítása volt.

 

A magaságyások falának több anyagot is kipróbáltunk. Deszka, fonott fal, terméskövek.

A kép hátterében egy fonott komposztáló "komplexum" látható. Komoly tervezés alapján készült.

Itt látható az úgy nevezett káposztáskert a patak partján. Ezt a területet úgy törtük fel, hogy egy évig takaróanyagot hordtunk rá. A módszert Drávafokon láttuk először Lantos Tamáséknál. A módszer működik!

 

A trágyázott terület vetéstervét lelkes kezdőkként lerajzoltuk, folyton jegyzeteltünk. Egy panorámaképen örökítettem meg. Igyekeztünk elvonatkoztatni az egyenestől.:

Mivel Magyarországon kevés permakultúrás kert látható, ezért nekünk kell kikisérletezni az újításokat. Szerencsére a kutató hajlamunk itt nagy segítséget jelent.

Nagy téma például a társítások hatékonysága: (burgonya lóbabbal, sárgarépa hagymával stb.)

De az öntözés is komoly megoldandó feladat:

Az öntözésre kipróbáltuk a PET palackokat fejjel lefelé, mely közvetlenül a növény gyökeréhez vezeti a vizet, így jobban hasznosul. A tavalyihoz képest sokkal élettel telibb, nagyobb zöldségeket termesztettünk így.

Attila épített egy langyos ágyat a palántaneveléshez. A képre kattintva megnézhetes a folyamatot képsorozatban.

palánták

Ez év tavaszán készült el édesapám segítségével a komposzt toalett (alomszék) és a hozzá tartozó fonott komposztáló.

Készült egy benti is. Egy hokedlit alakítottunk át. Kezdetben főleg télen használtuk, aztán amikor várandós voltam, és nagyobb lányunk szobatisztasága óta rendszeres használatban van.

 

A komposztálókkal és komposzt toalettekkel próbáltuk tehát megalapozni a területünk rendszeres tápanyag utánpótlását. Ezen kívül az önkormányzattal sikerült megegyeznünk, hogy a közterületeken levágott zöldet és összehúzott lombot ne égessék el, hanem hozzák el hozzánk. Ezek egy része alkalmas volt takarásra, más része komposztálásra. Cserébe kaptak érett komposztot.

 

A tájfajta megőrzést is fontosnak tartjuk, és ebben az évben bele is lendültünk. Íme:

 

 

Mindig szánunk rá időt, hogy túrázzunk a határban, hogy felfedezzük élőhelyünk adottságait, gyűjthető növényeit, termő gyümölcsfáit stb.

És amit tudunk, a természet adta anyagokból megpróbáljuk el is készíteni. Ebben az évben kezdtem el a kosárkötés rejtelmeit tanulmányozni, és azóta is évente egyszer legalább gyakorolom.

Ez történt velünk 2007-ben

Nagyszékelyben először 2006 őszén jártunk, hogy meglátogassunk néhány ismerős családot. Nagyon érdekelt bennünket, hogy elmeséléseik az életmódjukról hogyan is néz ki a gyakorlatban. Nagyon hitelesek voltak a tapasztalataink szerint. Ez ritkaság volt. Sok helyen erősebb a marketing, mint a tényleges tett.

Hitelességükön túl választott tudatos egyszerűségük is nagyon illeszkedett az elképzeléseinkhez.

A falu elhelyezkedése, építészete, hangulata egyből melegséggel töltött el, megszületett az "otthonérzés" bennünk, amit már nagyon vártunk egy-egy élőhelyünknek kiszemelt hely kapcsán, de itt éreztük először. Szerintünk ez nagyon fontos, hogy ne csak családok miatt költözzön valahová az ember, hanem az otthonérzés adja meg azt az alapot, hogy kitartunk választott élőhelyünk mellett, bármi is történjen, és tenni is akarunk fejlődéséért, nem csak lepusztítjuk azt.

Az egyik családnak volt egy eladó háza telekkel. Megnéztük, és beleszerettünk:

2007

A lakórész lakhatatlan volt a beázások okozta mennyezethiány miatt, és a pajta tető is korhadás végett kezdett a tetején szétnyílni. 2007-ben tehát az építkezésre helyeztük a hangsúlyt, de a kertészkedést is elkezdtük a tapasztalatok gyűjtése és élelmünk megtermelése érdekében.

A kép a löszfal tetejéről készült. A kertben nincsenek fák, előző évben gabona volt, de nagyon gyomos maradt, főleg aranyvessző uralkodott rajta. Az út túloldalán látható kaszálón pedig két három nagyobb fa áll.

A kert kialakítása a hagyományos struktúrához hasonlított. Látszik, hogy a telkeken régen állt házak falának löszös agyagos földje nem igazán tápanyagdús. A növények aprók és fakók. Egyértelmű a tápanyagpótlás szükségessége.

A képen zöldtrágyának vetett növény látható.

Találtunk egy löszfalba vályt pincét, melyet érdemes volt még kiásni az elé omlott föld mögül. Egy jó barátunk, Moha "bácsi" is segített benne.

Kiderült, hogy borospince volt. Kitakarítottuk, és azóta is itt tároljuk a télire tárolt zöldséget, gyümölcsöt.

Kaptunk egy kis pulit, Szurtost.

Év közben kitaláltuk, milyen termékeket fogunk előállítani, és eladni. A dizájnra is nagy hangsúlyt fektettünk.

A nevünket és a hozzá tartozó logót már akkor megálmodtuk, de csak 2015-ben kezdtük el használni.

A logó első ránézésre egy háznak tűnik, mely az otthon melegét sugározza, de a teteje valójában egy imátkozó ember két keze, és az ima hatására megjelenik a fény, az áldás. Így lett ez Áldott menedék!

 

Sokat dolgoztunk a házon, de télire sikerült az albérletből átköltöznünk már saját házikónkba. A házban nincs víz, csak áram. Két helységben lakunk jelenleg is, de a kezdeti túlzsúfoltság évről évre javul.