Május van, de amikor kinézek az utcára, egy-egy kecskerágó cserje úgy fest, mintha tél lenne...levelek nincsenek rajta, csak fehér szövedék, akár a hó borítja be.
img00016.jpg
A kérdés a következő: Mi ez? és Hogyan is kellene erre reagálni a ma emberének?
Az első kérdésre a legtöbben egyből rávágnák, hogy ez biztosan az amerikai szövőlepke, és mint ellenséget írtanák ki anélkül, hogy megbizonyosodnának mondataik igazáról. Én erőt vettem magamon, hogy félelemtől rettegő lakótársaimat megnyugtassam. Kitartóan kellett keresgélnem a témában az interneten, mert nem volt a címlapokon erről semmi, vagyis nem olyan jelentős a téma. Aztán egy speciális lepkehatározó oldalon találtam rá a pókhálós kecskerágómolyra, amit később fáimon be is határoztam. Mindenki megnyugodhatna, ....
De még akkor is ott van a permetezőgép karján viszkető tenyerű gazdák túlbuzgósága és az esztétikára adók sora, akiket ez a látvány akkor is zavar, ha nem jelent nagyobb veszélyt.
Ha a modern gazdák fejével gondolkodnék, a válasz részemről is egyértelműen a permetezés lenne, vagy a növény érintett részeinek levágása és elégetése. Ha a falu szép utcaképét venném figyelembe, azonnal tőből kivágnám az összes kecskerágót, nehogy rontsa az összhatást. Gondolom, sokan ezt tették, mert főleg csak előttünk látható ez  a jelenség.
De vajon mit tesz egy a mai megközelítésben ökotudatosnak nevezett ember? Bevallom, nem tudom. A természet olyan összetett rendszer, hogy bárhogy nyúl bele az ember, nem hiszem, hogy saját gondolatmenetében jót tudna cselekedni! Szerintem ezen a morális és szellemi szinten nem létezik ökotudatos ember!!! Tehát nem tehetünk jobbat, hogy megfogadjuk a permakultúra tanácsát:
Először figyeld meg!
Megfigyeléseink és fontos információk a pókhálós molyokról:
Életciklusuk: A tavasszal beköszöntő száraz, meleg időjárás nagyon kedvez a pókhálós moly (Yponomeuta) fajok elszaporodásához. Az élénk mozgású lepkék júniusjúliusban rajzanak az esti és az éjszakai órákban. Párosodás után a nőstények tojásaikat csomókba rakják, majd sárga váladékkal borítják, ami barna és ráncos felületű kéreggé szilárdul. A tojásokban már néhány hét múlva kialakulnak a kis hernyók, de nem jönnek elő, hanem a barna védőréteg alatt telelnek. Csak a következő év tavaszán bújnak elő, csoportosan rágják a leveleket, a szövedékükkel sűrűn behálózott lombozatban élnek.
hernyo1-13maj.jpg
A fészküket folyamatosan nagyobbítják. Májusban fejezik be fejlődésüket. A lecsupaszított fákon szövedékükben készítik el gubóikat a hernyók, és abban alakulnak bábbá. Kéthetes nyugalom után a pókhálos molyok júniusban rajzanak ki a bábokból.
Pókhálós kecskerágómoly (Yponomeuta cognagella) - Sarefo.jpg
Évente csak egy nemzedékük fejlődik ki. (Forrás: Kertészet és Szőlészet (2011/24. szám)Bodor János írása)
Hiába várok az odúkban költő madarak segítségére, a moly szövedékében nincs veszélyben tőlük. Viszont ez a moly fajspecifikus, tehát csak és kizárólag a kecskerágót fogyasztja. Ha a cserje levelei elfogynak, akkor is inkább éhenhal, mint hogy más növényt egyen meg. Tehát a természet mégis szabályozza valahogy ezt a lényt is. Környezetórán is tanították még általánosban, hogy egyes populációk felszaporodását segíti a táplálék felszaporodása, de egyben szabályozza is, mert ez lefelé is működik!
Mostanában sokszor arra hivatkoznak, hogy azért vannak ilyen egyensúlytalan elszaporodások vagy egyes fajok eltűnése, mert az ember tevékenységének hatására kibillent az ökológiai egyensúlyból a természet. Vajon akkor is ilyen tömeges lenne a megjelenésük, ha mindenhol lennének kecskerágók? Vajon az a megoldás, hogy az utolsókat is kivágjuk? Vajon számára már nem ad az ember teret, mert nem esztétikus?
Vajon az Isten mit szólhat a szmogfüstben, szemétben úszó Föld bolygó láttán? Pedig mi nem is vagyunk fajspecifikusak, hanem mindent elpusztítunk, ami számunkra nem kedves.
Egy dologban hasonlítunk ezekhez a hernyókhoz:
Feléljük erőforrásainkat!
De egy szempontból rosszabbak vagyunk:
Van fűrészünk, és mi öntudatlanul magunk alatt vágjuk a fát!