2015. szeptemberében történt

 

Tavaly nyáron felhívott Nemesbüki Mária egy érdekes kéréssel. Három napra eljönnének hozzánk Nagyszékelybe önkénteskedni, és egyben ez lenne az idősebb fia szülinapi ajándéka is. Több éves tapasztalatunk az önkéntesfogadásban óvatossá tett. Hiszen azért hirdetünk minimum egy hétre alkalmakat, mert idő kell ahhoz is, hogy valaki beleszokjon a helyszín adottságaiba, nem is beszélve a körfolyamatok átlátásáról, megoldási mechanizmusairól. És egyből hárman? Mi csak két embert tudunk kényelmesen elhelyezni!....

Aztán átérezve a dolog romantikáját belementünk a dologba, bár nagy kérdőjel volt bennünk, hogy tudunk e ténylegesen a munkára is koncentrálni, koordinálni három embert. Próbáltuk nem túlgörcsölni, és olyan feltételeket szabni a különleges kérésnek, hogy ne nagyon csússzon vendégeskedésbe az önkénteskedés. Ez mindenképpen a mi feladatunk volt, hiszen tőlük nem volt elvárható, hogy helyismeret nélkül erre készülni tudjanak.

Hogy hogyan is alakult ez a hétvége? Nagyon jól! Találkoztunk három nagyon különleges emberrel, akik sok új gondolattal gazdagították életünket, miközben rengeteget segítettek.

Máriával azóta is tartjuk a kapcsolatot, ő pedig mindig beszámol fiai életében bekövetkező változásokról.

Olvassátok el Mária beszámolóját is a lelkes és kitartó szervező oldaláról!:

Tavaly augusztusban töltötte be elsőszülött fiam a 30. évét. Gondoltam, ezen van mit örömködni; nekem nagy dolog, hogy anya lettem annak a forró augusztusnak idusán, neki meg mégis csak kerek évfordulója lesz - ünnepeljünk hát együtt, méltóképp.

Na de mi az, ami valami extra, emlékezetes és közös? Rövid gondolkozás után megint oda lyukadtam ki, hogy az élmény. Hóhó, utazás! Hova? Az biztos volt, hogy hárman, a két fiammal, de mi legyen a célpont? Jöttek is csőstül az ötletek, de egyik sem csigázott fel igazán, mert az is biztos volt, hogy három napnál hosszabb időre nem tudunk elmenni, ami korlátozta a lehetőségeket. Segítségül hívtam kisebbik fiamat, aki fél perc gondolkozás után vágta rá: belföld, valami önkéntes munka, permakultúra! Mindez azért volt neki ilyen evidens, mert a bátyja régóta kokettált a lehetőséggel és rokonszenvezett az életmóddal és a termelés ezen módjával. A kérdés azonnal eldőlt, de meg nem oldódott.

Lássuk, mit kínál a WWOOF? Hát permakultúra ügyben nem sokat, aztán meg ami van, az is 1-3 hétre szólna. Így aztán a fotók alapján rangsoroltam, hogy melyik az a szép és vonzó környék, ahol elkezdjek - valami külön utakon járva - kikönyörögni egy 3 napos ízlelgető hétvégét. A kör szűkült - Nagyszékely lett szívem titkos vágya.

Mivel a tagokkal a WWOOF Hungaryn keresztüli kommunikáció regisztrációhoz van kötve, amihez nem fűlött a fogam, írtam a “kapcsolat” címre egy emailt, ahol leírtam a helyzetünket születésnapostul, háromnapostul, permakultúrástul, mindenestül, és kérdeztem, tudnának-e ajánlani Magyarországon valakit, aki befogadna minket ilyen feltételekkel. Mivel nagyon rákattantam gondolatban Nagyszékelyre, a biztonság kedvéért elküldtem a segítségkérő levelemet az ottani polgármesternek is, akitől a permakultúra említése nélkül azt kérdeztem, hol lehetne a faluban rövid ideig önkénteskedni. Sokáig egyik helyről sem jött válasz, aztán végre, pár nap különbséggel mindketten írtak. És láss csodát: minden út Nagyszékelyre vezet!! Mind a két forrásból a Bócsó Renáta-Juhász Attila házaspárt ajánlották, őket, akiket én már kinéztem. Nagy volt az örömöm, félsikernek könyveltem el, de vajon tudunk-e egyeztetni velük?

Levelezésbe kezdtem Renátával, aki nyitott volt a dologra, átérezte a célunk lényegét, kedvesen fogadta a születésnapozás ezen módját, és felajánlott egy szeptemberi hétvégét, amikor a négy fős családjuk szívesen fogad minket. Úgy éreztem, kicsit félve említi, hogy villanyfény nélküli, nyitott pajtában kéne aludnunk szeptember közepe után, fürdőszoba nincs, hideg zuhany is csak a szabad ég alatt, akárcsak az alomszék (aminek szagtalan, hamuval és szénával beborított tartalma természetesen a permakultúrás körforgás része). Nekem egyre jobban tetszett a kalandos őszözés gondolata, és töprengés nélkül rámondtam az OK-t, majd részletekről is váltottunk leveleket. Két kisgyerek, betakarítási szezon eltevéssel, tartósítással fűszerezve, közös főzés és kemencében kenyérsütés - ezek voltak a mézesmadzagok.

És eljött a születésnap. Fiamnak talányos képrejtvénnyel kellett megfejteni az ajándék tárgyát, ami könnyen ment, majd egy óriási torta volt a pont az i-re, amin marcipánból volt megjelenítve, amint hárman múmia hálózsákokban alszunk a pajtában. A siker itt kezdődött.

A folytatásra egy hónapot kellett várni, de eljött az is: egy péntek délben megérkeztünk Nagyszékelyre, épp a terített asztal mellé.

A család közvetlensége megkönnyítette az első percek furcsa nehézségeit. Az életmód, a természetközelség, a puritanizmus, a gazdaság, a környék, a jó levegő, a frissen szedett bio zöldségekből sparhelten készült ételek a pesti civilizációból egy egészen más világba repítettek minket. Minden kicsit olyan volt, mintha nem is a 21. században lennénk mindössze 2 órányi autóútra egy világvárostól.

Mert a permakultúra nem csak egy gazdaságos, környezettudatos, egészséges gazdálkodási módszer, hanem egy  gazdaságos, környezettudatos, egészséges életmód is, amiből a civilizáció sok eleme ki van iktatva és amiben a látható dolgokon kívül fontos szerepet játszik a közösségépítés, az egymásra figyelés, az összetartás, magyarul az ember módjára élés számos, lassan feledésbe merülő kritériuma is.

Még pár szót a dolgos napokról: leszedtünk, kiástunk, begyűjtöttünk, válogattunk, daraboltunk, aszaltunk, befőztünk (mindezt folyóvíz nélkül), paradicsommagot zacskóztunk, főztünk, kenyeret sütöttünk, beszélgettünk, barátkoztunk, babáztunk, falu-sétát tettünk és csodálkoztunk, hogy kora reggeltől estig non stop van teendő (nem csoda, ezer féle növény, nagy ház, mellesleg építkezés, két gyerek) - nincs megállás és mégis nyugi van, béke van, tökéletes munkamegosztás és irigylésre méltó összhang és a háziak, valamint a háziak és a természet közt.

Ezt egy magamfajta városi ember el sem tudja képzelni. Ha mégis belelát egy szerencsés hétvégén, csak ámul, és utána hetekig van min gondolkoznia! Őszintén ajánlom mindenkinek szeretettel, hogy próbálja ki - tanulságos, megnyugtató, reménytkeltő és egész egyszerűen: JÓ!